csütörtök, október 21, 2021
KezdőlapblogZsila Sándor: Fotózzunk a természetben 2. rész

Zsila Sándor: Fotózzunk a természetben 2. rész

Március van, hihetnénk joggal itt a tavasz, de még nagy hidegek vannak erre-arra. A deres fák már nem gyönyörködtetik a korán kelőket, akiknek már inkább a finom meleg napsütés hiányzik. A hónap közepén napközben, (ha nem jön az északi szél) már valóban melegen süt legkedvesebb égitestünk, a NAP. Meleg fénye ébredésre buzdítja a tájat és valóban, hiába a hideg hajnal és még hó fedi itt-ott a földeket, a tavasz előhírnökei a ország déli domboldalain igen korán, már február elején, sőt időnként már januárban előbújnak és virágot bontanak. Tehát itt a március és az enyhe tél miatt már több virág el is nyílt az erdőkben, és a melegebb domboldalakon. Például a magyar kikerics, a téltemető, a hóvirág. Bár ez utóbbit néha még áprilisban is lehet látni. Menjünk tehát fotózni, mondjuk a Pilisbe. A hegyes-dombos vidéken több patak is található, melyek partján hamar megindul az élet, a tavasz első hívó szavára. A hónap közepe táján nyílik a pirosló hunyor. A patakok partján még ropog a jég, és a bő víz fröcskölve hizlalja még jégfürtjeit éjjelente. A jó téma mellett nem is kell elmenni, mert jeget nem sokáig láthatunk már, főleg jó meleg fényben nem. De a patakok partján, erdők szélén ilyenkor nyílik a pirosló hunyor. A védett virág az öreg avar alól tör fel és bókoló virágával szerényen díszíti az erdő avitt talaját. Ha meglátjuk legyünk óvatosak, mert a figyelmetlen járkálás közben letörhetünk egy-két növénykét, amely az avart maga előtt tolva még nem tudott teljesen kinyújtózkodni.

Ám nézhetjük más szemmel is ezt a szép kisvirágot. Figyelemre méltó, hogy milyen változatos formákat vesz fel némelyik tő. Szinte nincs két egyforma, nem úgy, mint más növényeknél, melyek évről-évre, tőről-tőre nem mutatnak különösebb változást. Csak a helyszín, a háttér, a nézőpont és a megvilágítás változtatásával lehet új képet készíteni. Az általában bókoló növény néha felemelt “fejjel” néz szembe velünk, és eltérő világítással, egy helyszínen több jó képet is lehet készíteni. Szerencsés, ha kéznél van egy jó makró objektív, de egy kistelével is elégedett lehet a fotós, főleg, ha kihuzata, vagy közgyűrűje is van.

Egy jó fényerejű 200 mm-es telével már igen szép képeket lehet készíteni. Ajánlom, hogy minél kevésbé rekeszeljünk le, hogy a háttér rajzolata ne zavarja kompozíciót. Az alul látható képek ugyan arról a tőről készültek. A baloldalit ellenfény (főfény) világítja, és egy egészen kicsi derítéssel elölről, a virág belsejét is meg lehet mutatni. A jobb oldali világítása ugyanolyan, de megfordított teljesítményű fényekkel. Tehát ez esetben a derítő fény a főfény és a hátulról érkező fény éppen csak színt ad szirmoknak. Az alsó felvételek kistelével készültek, ellentétben a felső képpel, ezért a háttér rajzolta kissé zavaros.

Jó fényeket kívánok!

Előző cikkpinatípia
Következő cikkKincses Károly: (M)érték
Zsila Sándorhttp://www.zsila.hu
Ma már a természetben eltöltött idő ünnep számomra, egy pontosan meghatározható érzés. Ilyenkor felveszem a legszebb “foltos” ruhámat és úgy készülök, mintha templomba mennék. Úgy gondolom, ott is vagyok, amint olyan helyen járok, ahol ember által készített műtárgyak már alig akadnak. Mindegy, hogy csikorgó hideg vagy tikkasztó hőség van és húzza a vállam a 30 kg-nyi felszerelés. Itt elmúlik minden bánatom, lelassul az idő, a könnyű levegő szabadon tódul tüdőmbe és szárnyára kap az alkotókedv. Ez egy csodálatos érzés, a szabadság és egészség megfoghatatlan varázsa. Belső késztetésre ezt próbálom visszaadni fényképeimen. Szeretem a természetet, és úgy érzem, benne otthon vagyok.

További friss hírek