péntek, szeptember 17, 2021

woodburytípia

Pozitív eljárások (világosság által árnyék) – Fotómechanikai sokszorosító eljárások:

Névvariánsok:

Dombornyomat, Woodburynyomat, stannotípia; Woodburytype, Woodbury print, photoglypty (ang.); Woodburytypie, Woodbury Druck, Fotoreliefdruck, Reliefdruck (ném.)

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1865

Használata:

Szélesebb körben 1875 után terjedt el. Az 1900-as évek legelejéig használták, elsősorban könyvek, folyóiratok illusztrálására, műnyomatok készítésére. 1879-ben stannotípia néven maga Woodbury fejlesztette tovább eljárását, ólomtömb helyett ónfóliát használva.

Felfedezője:

Walter Bentley Woodbury.

Anyaga:

Papír, zselatinos festék.

Jellegzetességei:

Mélynyomásos fotómechanikai sokszorosító eljárás. Ez adta a fotómechanikai úton előállított másolatok közül a legtökéletesebbet, mind élesség, mind árnyalatterjedelem tekintetében. Nehezen különböztethető meg a pigmentnyomattól, szénképtől, bár erősebb a reliefhatása, mint azoknak. Mivel tiszta fehérek nehezen érhetőek el, inkább fedett képeket választottak sokszorosításra. Nincs raszter és a világos részeken nagyítóval felismerhető a papír struktúrája. Színe elvileg bármilyen lehet, de gyakori a vörösesbarna, barnásfekete, fekete nyomat. Két évtizeden keresztül őrizte népszerűségét, elsősorban beragasztott műmellékletekhez, igényes könyvekben, sokszorosított albumokban használták. A francia A. Goupil kiadó 1876-tól ezzel az eljárással jelentette meg Kortársak galériája című portrésorozatát több kötetben, ebből őriz egy hibátlan példányt a Magyar Fotográfiai Múzeum. Az eljárást csak azok használhatták, akik a licencet is megvásárolták. (Pl. Goupil, Boussod, Valadon, Braun, Lemercier Franciaországban, Carbutt az USA-ban, s természetesen a Woodbury Permanent Photographic Printing Company, ahol az 1880-as években naponta 30.000 kép készült 8 ember munkájával, akik egyenként 7 sajtót működtettek.) Németországban, Ausztriában, ahol a fénynyomás igen fejlett volt, kevéssé terjedt el.
Azért szorult ki a használatból, mert nem lehetett vele szövegközi ábrákat nyomni. A képeket ugyanis a zselatin száradása után körbe kellett vágni, hogy a préselés során kinyomódott felesleges zselatint eltávolítsák, tehát minden képet külön kartonra kellett ragasztani. (Ha nincs installálva, akkor is jellemző rá a fehér képszél hiánya.) Az egyre emelkedő példányszámú könyvek, lapok igényeihez képest a századforduló után lassúnak is bizonyult. Hátránya volt az is, hogy nem lehetett tetszőleges méretben készíteni, bár a nyomatok szépsége a ma legkorszerűbb nyomási eljárásokkal is állja a versenyt.

A készítés módja:

Kollódiumfóliára zselatint vittek fel, majd bikromáttal érzékenyítették. A hátoldal felől, negatívon keresztül megvilágították, majd meleg vízben kimosták a nem cserződött zselatint. Így relief keletkezett olymódon, hogy a sötétebb részeken vastagabb, a világos részeken érezhetően vékonyabb volt a zselatin. Timsófürdőben tovább keményítették, cserzték. A fóliát ezután leválasztották az üvegről, egy fényezett acéllapra helyezték, majd egy nagy hidraulikus sajtón 4 tonna/négyzetcentiméter nyomással ólomtömbbe préselték. Ezt a mélynyomó formát enyhén bezsírozták, s kiöntötték meleg, festékes zselatinnal. Erre préselték rá kéziprésben a papírt, ami felvette a formából a festéket, mely így a papírfelületből természetesen kiemelkedett (relief). A kész képeket még krómtimsóval cserezték.
A kész nyomatok széleit meg kellett vágni, mivel a felesleges zselatin a széleken kinyomódott, s külön kellett felragasztani a végső kartonra. Nem lehetett tehát margóval nyomni, mint a heliogravürt, fénynyomatot.
Továbbfejlesztett, módosított változata volt a stannotípia, ahol diáról készítették a fordított reliefet (a csúcsfények emelkedtek ki), ezt a reliefet összepréselték egy vékony ónfóliával, ami felvette a zselatinrelief negatív formáját. A továbbiakban, a zselatinos festékkel hasonlóan jártak el, mint a woodburytípiánál. Bár ahhoz képest egyszerűsített eljárás volt, üzletileg mégsem lett sikeres, hamar feledésbe merült.

Méretei:

Nagysága általában nem érte el (vagy csak ritkán) a 28,2×36,2 cm-t. Igaz, hogy Goupil csinált 30×40, Carbutt 40×50 cm-es woodburytípiákat is, de ezekhez külöleges méretű prés kellett.

Magyarországi használata:

Amikor Rudolf főherceg feleségül vette Stefániát, az egész Monarchiát elárasztották a woodbury eljárással készült portréik, melyeket Belgiumban készítettek. Veress Ferenc, az 1867-ben Erzsébet királynénak ajándékozott erdélyi albumában egy képet ezzel az eljárással készített. Személyesen ismerte Woodburyt, haláláról a Fényképészeti Lapokban is megemlékezett, s Álomképek című szépirodalmi munkájában is szerepeltette.

Gyakorisága, értéke:

Woodbury adatai szerint minden nyomólemezről 6-800 levonat készül, s minden zselatinreliefről 20 nyomólemez nyerhető, így elvileg 12.000 másolat nyerhető minden reliefről. A gyakorlatban azonban egy reliefről csak 5-6 egyenletesen jó minőségű ólomlemezt lehetett nyerni. 1866-ban óránként 120 másolatot tudtak készíteni. A századfordulóig nagy mennyiségben állítottak elő woodburytípiát fotókról és fotó alapján készült műnyomatokról, így ma sem ritka, csak meghatározása problémás, a hozzá nem értők fotóként kezelik.

Konzerválási feladatok:

Igen tartós, nehezen halványuló kép. A zselatin a sötét képrészeken, ahol a legvastagabb, gyakran megrepedezik. Ha nincs felragasztva, hajlamos a pöndörödésre. A karton vagy installáció, amire felragasztották, megőrzendő.

Irodalom:

Veress Ferenc: Néhány tollvonás a fényképészetről. Magyar Polgár, 1883. 132., 133., 134., 135. o.;
Antal Miklós: A fényképezéshez és fénynyomási eljárásokhoz használt vegyszerek ismertetése. Budapest, Atheneum, 1921.;
Susie Clark: Fényképészeti anyagok állományvédelme. Kézirat. é. n. 23-24. o.;
James M. Reilly: Care and Identification of 19th Century Photographic Prints. Eastman Kodak Company, 1986.

NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek