Mit tegyünk, hogy képeink biztosan elpusztuljanak? És mit, ha nem akarjuk, hogy tönkremenjenek? 1.

0
23

1. Amíg nem látjuk, hogy tönkrement a gondjainkra bízott fotográfia, ne törődjünk vele. Ám ha már a két évvel ezelőtti repró alapján nem ismerjük fel az eredetit, akkor gyorsan essünk kétségbe, pánikszerűen kérjünk külön támogatást az elpusztult képek restaurálására.

– Okosabb a preventív állapotmegóvást (a mi szóhasználatunk szerint konzerváló őrzést) választani, mint a mindig kétséges és sokkal drágább restaurálást, azaz az eredeti állapotot megközelítő helyreállítást. Ezért a továbbiakban kizárólag a konzerváló őrzés tárgykörébe tartozó kérdésekkel kívánok foglalkozni.

  • A konzerválás olyan tevékenység, mely a műtárgyat megvédi a károsodástól, vagy a lehetőségek szerint késlelteti annak bekövetkezését. Magában foglalja, hogy törekszünk a lehetőség szerinti legidőállóbb technikákkal való képkészítésre, hogy a legoptimálisabban alakítjuk ki a műtárgy környezetét, valamint, hogy szisztematikus duplikálással váltjuk ki az eredeti képeket a mindennapi használatból. A restaurálás ezzel szemben a már károsodott képek kijavítása, a sérülések, hibák lehetőség szerinti eltűntetése. Miért fontos a megkülönböztetés? Mert az előbbi minden képpel foglalkozó, azért felelősséggel tartozó személy alapvető kötelessége, bármi is a képzettsége; míg az utóbbi szakma, mely jelenleg hazánkban még nem bír képzett és végzett képviselővel, csak jó- vagy kevésbé jó szándékú próbálkozókkal.
  • A fotó alapvetően instabil szerkezet. Ha nem teszünk meg mindent optimális előállításáért, tárolásáért, bemutatásáért, könnyen elveszíthetjük a fotó őrizte információkat is. A károsodások lehetnek látványosan gyorsak és észrevehetetlenül lassúak, de mindig, mindenhol számolnunk kell velük.

– A fotó tartóssága függ:

1. a felhasznált anyagok stabilitásától;
2. az előállítás során végzett műveletek gondosságától, alaposságától;
3. az előhívás utáni konzerváló folyamatoktól (lakkozás, installálás stb.);
4.a tárolás és felhasználás körülményeitől. A gyűjtők, archiválók már csak ez utolsó szakaszban tehetik dolgukat.