Pozitív eljárások (világosság által árnyék)
Névvariánsok:
Crystoleum (ang.); Fotokromie, Kristoleum (ném.) crystoleumphoto, crystalotype,
Nyilvánosságra hozás időpontja:
1880 k.
Anyaga:
Albumin vagy sópapír kép, convex üveg, viasz, színezéshez használt festék.
Jellegzetességei:
Tulajdonképpen egyrétegű chromotípia. Általában sötét plüsskeretbe foglalták, vagy brossokba tették, a kifejezetten e célra árult domború üvegekbe ragasztva. Kizárólag arcképek, vagy legfeljebb félalakos portrék készültek ezzel a technikával.
A készítés módja:
Gyakrabban albuminképet használtak hozzá, mert az eléggé vékony papírra készült, ritkábban sópapír az alapkép. Az üvegoldali képet színezés után meleg viasszal vagy híg zselatinnal convex üvegbe tapasztották, hátulját is megszínezték durvább színekkel, s ezek után installálták. Készítették olymódon is, hogy egy nem túl sötétre másolt albuminképen a szemet, szájat, ékszereket megszínezték. Amint a festék megszáradt, 1%-os meleg zselatinoldattal öntötték le és egy alaposan megtisztított domború üvegre préselték. Hozzányomták egy hideg kőlaphoz, hogy a zselatin gyorsabban megkössön. Utána száraz csiszolópapírral óvatosan minél többet eltávolítottak a hátoldal papírjából, ügyelve, hogy ne sérüljön a réteg. Az egyrétegű képet még megfestették a hátoldalán. Ezután kicsit felmelegítették az üveget a beragasztott fotóval és folyékony fehér viasszal hátulról befuttatták, hogy a kép kellően áttetsző legyen. Lehűlés után a hátoldalt finom vászonnal fényesre polírozták. A kétrétegű krisztóleumnál még egy azonos nagyságú képet színeztek meg erősen, durva ecsetvonásokkal, s hozzátapasztották az első képhez, ami már az üvegen volt, s ezután installálták.
Méretei:
Általános mérete az 1 cm átmérőt meg nem haladótól ennek tízszereséig terjed. Ritkábban ezektől eltérő méretekkel is találkozhatunk.
Magyarországi használata:
“A sós papírra föstött és üvegre felvont kép, az ún. ‘chromo’ néhol igen kedvelt. Itt nálunk Amerikában azok imitációja, úgy mint az üvegre vont és hátul föstékkel bemázolt közönséges fénykép majdnem lehetetlenné tette a chromo-festett kép értékesítését” – írta az Amerikába kivándorolt magyar fényképész, Ketskeméthy Mihály 1885-ben. A Magyar Fotográfiai Múzeum vásárlás útján egy komplett utazó krisztóleumkészítő ládikához jutott, benne a vegyszerekkel, az elkészítéshez használatos eszközökkel, egy kész és egy félkész krisztóleummal, valamint néhány üres, felhasználatlan homorú üveggel.
Gyakorisága, értéke:
Nem ritka. Csak a fontos személyeket ábrázoló, vagy kiemelkedően szép, hibátlan példányok igazán értékesek.
Konzerválási feladatok:
Amennyiben nem vált el az első üvegtől, állapota meglehetősen sokáig stabil, mert a kép szinte légmentesen van az üveglaphoz tapasztva, s a hátsó installáció is védi. Amennyiben elvált az üvegtől, vagy foltosodik, légbuborékok keletkeznek a kép és az első üveg között, restauráltatni kell. Az ólomfehér festék használatánál előfordul bizonyos elszíneződés.
Irodalom:
Ketskeméthy Mihály: A fényképek színezéséről. Fényképészeti Lapok, 1885. 9. 177-179. o.;
Új Idők, 1902. június 15. 272. o.;
Arthur T. Gill: Photographic processes, a glossary and a chart for recognition. Museum Association Information Sheet. London, 1978. 21.;
Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett-Verlag Uwe Scheid, 1985.
