15.6 C
Budapest
Friday, March 29, 2024

Kincses Károly: VÁMOS LÁSZLÓ

Vámos László nélkül nem tartana itt a magyar fotográfia. Vámos László nélkül még itt sem tartana a fent említett. Na és aztán, akkor mi van?

Vámos Laci nevére, viselt dolgaira ugyanúgy csak a kortársai és a szűk szakma emlékszik, mint néhány éve elhúnyt hasonnevű sznházrendező baj/társára. Úgy látszik, ez a világ rendje. Egy ideig nélkülünk még a Föld sem forogna körbe-körbe, aztán egy tragikusnak titulált esemény, az ügyeletes statisztikus unottan húz egy vonalat a megfelelő rubrikába, s kiderül hamarost, hogy a Föld nélkülünk is ugyanúgy forog és kering..
Miért mégis az elején ez a sommásnak tűnő megállapítás. Mondhatni kinyilatkoztatás? Ki volt és mit csinált Vámos László?
Eredeti szakmájára nézve csak egy nyomdász. Elnézést az említett szakma még öntudatos képviselőitől a csakért. Mint nyomdász, korán bekerült a munkásmozgalomba, éppen húsz éves volt 1932-ben, amikor belépett a Szociáldemokrata Pártba. Első fotója, a Szénhordó 1939-ben jelent meg. A kép megjelenését Escher Károly segítette, aki felismerte a fiatal nyomdászban a tehetséges fotóst. 1939-től Reismann Marian műtermében tanult, majd 1944-ig több nyomdában is dolgozott, 1945-48 között az SZDP központi apparátusábantaláltak helyet a számára. 1945 májusában megszervezte a Szociáldemokrata Párt képszolgálatát Orient néven. A képszolgálat vezetője Rózsa László lett, riporterei közt volt Bence Pál, Gink Károly, Jónás Pál, Babulik Jenő, laboránsuk Nádor Ilona lett. Jó nevekből álló társaság ugye? Szintén ő szervezte az első szabad május 1. megörökítését. Ebből készült az Első szabad Május 1. c. reprezentatív fotóalbum, amely több figyelmet is érdemelhetne, mert jó képeket találni benne jó fényképészektől, s a dolog maga is valamicskét őszintébb, emberibb, mint néhány évvel később. De mint annyiszor, most is kiöntöttük a fürdővízzel szegény csecsemőt is. Aztán a Dolgozók Világlapja néven utcára kerülő képes hetilap létrehozását segítette, a fotórovatát vezette. Az MKP és az SZDP egyesülése után a külkereskedelembe helyezték, gyakran járt külföldön. Párttag volt, mindenki tudja melyiké, de 1950 szeptemberében 3 évre félreállították, mindenki tudja miért. 1953 után a FŐFOTÓnál dolgozott, mint raktáros. 1955-ben rehabilitálták, s ekkor látott neki a Magyar Fotóművézek Szövetsége megszervezésének, Király Zoltánnal szövetkezve.Az évek óta vajúdó, akarom is meg nem is ügyet sikerre vitték, s az ő vezetése alatt megalakult a szervezet, melynek utóbbi majd fél évszázados életében pont olyan gyakorta voltak mély hullámvölgyek, mint jobb periódusok, de alapító atyái szándékai szerint a magyar művészfényképezés legjelentősebb szervezete lett és maradt. Nevükhöz fúződik a Történeti Gyűjtemény megalapítása, mely a Magyar Fotográfiai Múzeum tíz esztendővel ezelőtti induló anyagát adta, a Fényképművészeti Tájékoztató megindítása, mely most Fotóművészet néven az egyetlen komolyan vehető fotós szakmai lap, a szövetség nemzetközi kapcsolatainak kiépítése, az itthon rendezett nemzetközi kiállítások újraindítása, az egyéni kiállítások támogatása, a tehetségkutató pályázatok meghírdetése, a vidéki fotóklubok bevonása a fotóéletbe. Rengeteget tett a magyar fotóért, mégis sokan nem szerették.
1960-tól a Magyar Hírlap vezető fotóriportere lett. Baróti Gézával, Ruffy Péterrel járták a vidéket egy fekete Malibun, a diplomáciai szolgálatból kiérdemesült hajdani amerikai autócsodán, amelynek rozoga felépítményében a csodás elemet az a tény képviselte, hogy még nem esett szét- írta Baróti.. Különös becsvágya, hogy lefényképezze a zenét, mondta róla egyik méltatója. Valóban, kevés magyar fotográfus hagyott ennyi zenei témájú fotót, zenészportrét az utókorra. Nekrológja 1983-ban így fogalmazott: “halálával a magyar fotográfia egyik meghatározó alakját vesztettük el. Életműve kész.”

Kincses Károly
Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

Related Articles

Egy Klikkhez tartozunk!

5,488RajongókTetszik
197KövetőKövetés
679FeliratkozóFeliratkozás

Latest Articles