hétfő, október 25, 2021
KezdőlapblogKincses Károly: Mi és

Kincses Károly: Mi és

Hat neve volt, még sem emlékeznek egyre sem. Szegény Vadas Jolán.

Bár ha jobban belegondolok, neki már ugyan mindegy, inkább Mi, tudatlanok vagyunk a szegények. Akkor hát szegény Mi, akik azt hisszük, mindent Mi találunk ki mérhetetlen elbizakodottságunkban, s elfelejtjük öregapánk intelmeit: csak jól megépített alapra húzható fel fiam, az időkkel, elemekkel is dacoló ház. Nem nagyon divatos mostanság erre emlékezni, emlékeztetni a fotótörténet ürügyén sem, hiszen épül itt dunamenti töltésterületre nemzetnek színháza, üszkös romokra sportpalota, más földjére autópálya, mindegy mi van alatta, csak Mi építsük.
Ezek vagyunk Mi. És ő kicsoda?
Természetesen fényképész, hogy jönnék én ahhoz, hogy másról írjak? Korai képeit Steimetz Jolán, majd Salgó Jolán néven szignálta. Nevezték Salgó Sándornénak is. Amikor férjhez ment Vadas Jenőhöz, aki a legendás HAFA (Hatschek és Farkas) fotókereskedelmi üzlethálózat cégvezetője volt, annak bankügyleteit felügyelte, felvette az ő nevét. Hivatalosan ekkortól Vadas Jenőnének szólították, de alkotásait Vadas Jolánként jegyezte haláláig. Az Andrássy úti HAFA-boltban volt eladó 1927-től. Tizenhét évesen kezdte, tizenhét esztendőn keresztül dolgozott ugyanazon pult mögött. Aztán jöttek ők, a bolt bezárt, a tulajdonost megölték. “1945-ben két régi kollégámmal átvettük és újra megnyitottuk a HAFA céget. Az üzletet az örökösöktől vettük bérbe és a saját iparigazolványunkkal vezettük egészen 1949. márciusig, amikor is a céget államosították és vállalatvezetőt rendeltek ki. Én továbbra is a cég alkalmazásában maradtam 1949. június másodikáig, amikor kölcsönös megegyezéssel kiléptem. Aztán a Fényképész Kisipari Termelő Szövetkezet egyik vezetője lett. Partecédulája szerint: “a nemzetközi hírű fotóművész életpályája során a portrétól a reklámig gyakorolta a fényképezés műfajait; lelkes odaadással, fáradhatatlan szorgalommal nevelte a fiatal fotós nemzedéket.” Igazolom, így volt. Őrzöm a Székely Aladár Szocialista Brigád naplóit az 1970-es évekből, mindenhol őt dicsérik. Tucatnyi kiállításon szerzett oklevelet, érmet, elnyerte 1957-nem a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség tagságát bizonyító EFIAP címet, s ha annál a másfélszáznál több képe lenne ismert, mint amit őriz a Magyar Fotográfiai Múzeum, talán okafogyottá lehetne az első két mondatom.
Sokat szenvedett, mire 68 évesen, ezelőtt huszönhárom évvel végleg elköszönhetett. Én még ismertem. Most már Mi is.

Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

További friss hírek