Pa-papa-pam,. pa-papa-pam… düborög fel a szimfónia nyitó taktusa. A Kórodi András vezényelte győri szimfónikus zenekar első sorában egy fiatalember játszik, átszellemült arccal.
Ki ő?-súgja a nézőtér harmadik sorában egy fiatalasszony férje fülébe?
Ha ez a kérdés valóban elhangzott, ha válasz is érkezhetett rá, akkor az fix, hogy zavarba ejtette a kérdezőt. Mert ugyan mit kezdhetett azzal, hogy egy Zeneakadémiát végzett textiltechnikus ül az első hegedűsi székben, aki akkor éppen a Győri Textilművek gyártásvezetője, főtechnológusa, és akiből később a fotográfia Balázs Béla díjas, Érdemes művésze válik?
” Amit csinálok, emocióból, belső érzésből fakad, ez bizonyára összefügg zenei múltammal, mert csak a zene képes elindítani valamit crescendóban és decrescendóban, lelkesíteni és felemelni…Képeimmel sohasem dokumentálni hanem -a fotográfia sajátos eszközeivel, esztétikájával -képi élményt szeretnék nyújtani” -írta műcsarnoki kiállításának katalógusába 1979-ben. Főként a táj- és városfényképezésben, zsánerfotókban alkotott maradandót, 1954-1970 között elsősorban képeslapok, idegenforgalmi kiadványok számára fényképezett, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalatnál, ahol a vállalat fotórészlegét vezette. 1970-től már megengedhette magának, hogy szabadúszó legyen. Pályafutása során 70 nemzetközi és hazai fotókiállításon állított ki 1948 óta. 30 díjat és oklevelet nyert.
Folytassam még?
Több könyve jelent meg a Városról, így a Budapest éjszaka.1963-ban, rögtön 5 nyelven, hét évvel később a Budapesti panorámák, majd Granasztói Pállal közösen a Budapest egy építész szemével.
Nem hiszem, hogy képei nélkül teljes lehetne egy Budapest huszadik századát bemutató valamikori nagy képeskönyv. A lehetőség adott. Több mint ötezer válogatott képét őrzi a Magyar Fotográfiai Múzeum
Czeizing Lajos (Újpest, 1922. május 12-Budapest,1985. szept.13)
