szombat, szeptember 25, 2021

amfitípia

Direktpozitívek (árnyék által árnyék)

Névvariánsok:

Amphitípia; amphitype (ang.); Amphitypie (ném.)

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1849

Használata:

1849-1865. Egyes fényképészek 1900-ig használták diapozitívok készítésére.

Felfedezője:

1840-ben Sir John Herschel írta le, hogy az előző év szeptemberében üveglemezt vont be jódozott albuminnal, s ha fekete anyagot tett mögé, pozitív, ha fehéret, akkor negatív képet kapott. William Henry Fox Talbot elnevezése: az amfitípia (amfi: mindkettő, görög) arra utalt, hogy ugyanaz a lemez átnézetben negatív, ránézetben – sötét háttér előtt – pozitív. Louis-Desiré Blanquart-Evrard 1849-ben kísérletezett az eljárással. Ugyanezt a technikát dolgozta ki Párizsban 1852-ben Adolphe Alexander Martin is, de már kollódiummal (ld. ambrotípia). Blanquard-Evrard 1856-ban publikált egy dolgozatot az “amfi-pozitívokról”.

Anyaga:

Albuminnal bevont üveglap, ezüstjodid, mögé keretezve fekete üveg, vagy más sötét anyag. Előfordul, hogy az üvegnegatív háta van befestve lámpakorommal.

Jellegzetességei:

Amfitípián olyan üvegre készített, alulexponált albuminos üvegnegatívot értünk, mely mögé sötét anyag került (vagy az üveg hátát festették feketére, vagy papírt, bársonyt tettek oda), majd széleit légmentesen leragasztva, általában dagerrotípia-installációban helyezték el. Csak azok az amfitípiák oldalhelyesek, melyek emulziós oldalukkal hátrafelé vannak bekeretezve. Átnézetben negatív, ránézetben pozitív képet látunk.
Megjelenésében, használatában, installálásában megegyezik a későbbi ambrotípiával. Legkönnyebben a csepp-próbával különböztethetjük meg őket, az ambrotípiát kilyukasztja az aceton, az amfitípiát nem.

A készítés módja:

A negatív készítése megegyezik az albuminos üvegnegatívéval, a fixálás utáni műveletek pedig az ambrotípiáéval. A lemezeket minden fényképész maga készítette, manufakturális, vagy gyári előállításáról nem tudunk.

Méretei:

Általában a fél- és negyedlemezes dagerrotípiák méreteivel egyező nagyságúak.

Magyarországi használata:

Hozzávetőleg 1849-1865 között használták. Alkotóikat név szerint nem ismerjük, mert a fényképészek legritkább esetben szignálták ilyenfajta képeiket.

Gyakorisága, értéke:

Magyar köz- vagy magángyűjteményben jelenleg nincs azonosított példánya, a világban sem számít gyakorinak, ezért ha egy gyűjtemény ilyen technikával készült, igazolhatóan magyar származású képhez jut, kiemelkedő értékként kell kezelje.

Konzerválási feladatok:

A törött üveghordozót az üvegoldal felé tett, egyező méretű, hibátlan üveglappal rögzíthetjük. Ha az albumin valamelyik szélen elvált az üvegtől, kevés zselatinnal fixálhatjuk. Ha a háttér feketéje megsérült, javítható, kiegészíthető, lehetőség szerint az eredetivel egyező anyaggal.

Irodalom:

Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett Verlag, Uwe Scheid, 1985.

NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek