szerda, augusztus 4, 2021
Kezdőlapkk-in-memoriamBatha László (1953 – 2009)

Batha László (1953 – 2009)

Kincses Károly

Július 9.

Solymáron, július 9-én késő este valaki lefeküdt aludni és onnantól fogva már soha többé nem ébredt fel. Van ez így mondhatják a sokat megéltek és/vagy cinikusok. Szép halál, így mások. Én meg azt mondom, szörnyű, pokoli, igazságtalan és minden egyéb… Mert Batha Laci még csak 56 éves volt, újra teli tervekkel, feje tudással, sok-sok, már sohasem hasznosuló ismerettel.

Minden közösség, csoport, szakma, nép… hasonlítható egy jól szőtt szövethez, melyben mindenki csak egy szál, de hosszában, keresztben számtalan kapcsolódással, kötődéssel. És ha egy szál elpattan, marad ugyan a szövet, új szálat húz be a Takács, de a vele közvetlenül kapcsolódó többi szálak mind sérülnek, gyöngülnek. Ezt érzem most én is, aki a sok barátod, még több haragosod, vagy néha ez, néha azból, az első kategóriába számítottam. És ezt jó időben, rossz időben, soha nem hallgattam el. Mert nem felejtek Laci. Majd húsz évvel ezelőtt az (akkori) fotómúzeum fotós könyvek sokaságát adta ki nagyon csekély támogatással és nagyon sok baráti, drukkeri segítséggel. Te egyike voltál azoknak, akik ezt a lehetetlen vállalkozást önzetlenül, önként és néha dúdolva, segítették. Képfeldolgozás, digitalizálás, tervezés, tördelés, nyomtatás… mikor mire volt éppen szükség. Óvatos kérdésünkre, hogy mit kóstál a munkád, mennyi a mennyi, visszakérdeztél: Mennyitek van erre? És gyakran/mindig a piaci ár feléért, negyedéért végezted el a számunkra létfontosságú munkát. Köszöntük akkor is, köszönöm most is, s nem felejtem, még adósod vagyok.

Nem volt könnyű életed. Sokan, sokszor nehezítették, igen gyakran saját magad is. De amit érte, értem, értünk tettél, amit a magyar fotóriporteri szakmának adtál, azok a képeid, melyek megjelentek a Magyar Ifjúságban a hetvenes évek második felében, amelyek tíz éven keresztül később a Népszavában, azok, melyeket beválogattál a Világ című lapba… ezek mind arról szólnak: volt egy tehetséges, nehéz életű ember, aki lefeküdt este, nem kelt fel reggel, és akiért olyan nagyon-nagyon kár, hogy nincs többé.

(Népszabadság, 2009. július 13)

Előző cikkcitromsav
Következő cikkwww.fotopost.hu 2009/4.

További friss hírek