A Magyar Távirati Iroda Kor-képek című fényképalbum-sorozatának ötödik kötete minden eddiginél hosszabb időszakot, 1957. január 1-től 1967. december 31-ig összesen 11 évet ölel fel. Az albumban ez a több mint egy évtized három részre osztva jelenik meg: az első, a megtorlás és represszió korszaka az 1960. március 31-i részleges amnesztiáig tart. A második időszak a kialakuló stabilitás kora – ahogy azt Rainer M. János történészi bevezetőjében is nevezi -, amelynek végpontja az általános amnesztia 1963. március 2-i kihirdetése. A harmadik a „reformok kezdeteit” jelentő korszakot mutatja be, hiszen ekkor kellett elkészítenie a Nyers Rezső által irányított csapatnak az 1968-ban bevezetett reform, az új gazdasági mechanizmus alapelveinek első tervezetét.
A 2004-ben indított Kor-képek című sorozat fő célja, hogy közkinccsé tegye a magyarországi vonatkozású digitalizált történelmi fotók legjavát – elsősorban az MTI páratlanul gazdag fotóarchívumában fellelhető képekre támaszkodva. A mostani kötetben közölt összesen 256 fotóból 240 a Magyar Távirati Iroda archívumából származik, de a válogatáshoz hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum is.
A kötet fotóanyagát áttekintve sokaknak támadhat hiányérzetük, de ez – a korábbi albumokhoz hasonlóan – most sem a válogatás hibája, hiszen több ezer MTI-s képet, illetve más gyűjteményekben őrzött fotót böngészett át lelkiismeretesen a kötet szerkesztője, Féner Tamás fotóművész. A korszakban azonban számos kép eltűnt az archívumból: bár a „szervek” által elvitt fotók közül vannak, amelyek kontaktok formájában fennmaradtak, az 1968-as csehszlovákiai bevonuláskor készült képekről például ma már csak írásos dokumentumok tanúskodnak.
Mint azt Vince Mátyás, a kötet főszerkesztője és az MTI Zrt. elnöke írja előszavában, „a kádári diktatúra is megszabta a hivatásos fotográfusok munkájának tematikus kereteit: fenntartotta a korábbi tabukat vagy éppen újakat hozott létre. Így például – néhány protokollfotót leszámítva – e korszakból sincs MTI-s fotográfia az időszak meghatározó politikai tényéről, a megszálló Vörös Hadsereg magyarországi jelenlétéről vagy a karhatalomnak a forradalom leverését követő atrocitásairól, a mindent elérő megtorlásról. S noha a Rákosi-korszakhoz képest több az MTI-fotó a mindennapokról, azért markánsan érzékelhető a törekvés a valóság retusálására, megszépítésére a politikai elvárásoknak megfelelően”.
„Alighanem közvetlen instrukció lehetett, hogy 1957-58-tól a hatvanas évek elejéig hetente készüljenek bírósági riportok. Se előtte, se utána. Hol a tyúktolvajokat szolgáltatták ki népünk erkölcsi megvetésének, hol gazdagon dekorált környezetben lebonyolított kémperek szokásos kellékeit – üvegtárlóban géppisztoly, dupla sarkú bakancs – mutogatták a szigorú bíróval, s keskenyre szorított szájú népi ülnökkel… Azt viszont alighanem a kollégák maguk érezték meg, hogy a politikai eseményekről szóló tudósításokat át kell hangolni. Csak semmi közvetlenkedés. Az épp aktuális pártkongresszusi tudósításnak például pontos rituáléja volt: a terem nagytotálban, majd az elnökség, azután közeli: figyelő vezető politikusok, lehetőleg pap és tábornok is legyen a képen. S Kádár elvtárs a szünetben az értelmiséggel, lehetőleg a népi szárny képviselőivel kávézik…” – írja Féner Tamás bevezetőjében, amelyben érdekességként megemlíti, hogy a negatívok válogatása közben egy leragasztott filmtasakot is talált „Szigorúan titkos, erkölcstelen tartalom, felbontani tilos!” felirattal. A felvételek rock and rollozó fiatalokat ábrázoltak a budapesti Ifjúsági Parkban.
A képek az időrendi sorrendet alapvetően betartva, öt tematikus csoportba – politika, hétköznapok, gazdaság, kultúra és sport – rendezve találhatók a kötetben. A fejezetek elején irodalmi művekből, dalokból, politikai megnyilatkozásokból vett idézetek, illetve korabeli MTI-hírek idézik meg a kort.
A képaláírások e kötetnél is utólag, a publikálás szempontjait figyelembe véve készültek: a cél az volt, hogy tényszerűen, s lehetőleg röviden adjanak minél több információt a képek megértéséhez. A képaláírások, valamint Vince Mátyás MTI-elnök, Féner Tamás szerkesztő és Rainer M. János történész előszavai angolul és németül is olvashatók a kötet végén.
Az albumban szereplő fotók jelentős része az interneten is megtekinthető a webcímen.
Kor-képek – a sorozat
2004-ben jelent meg a sorozatnyitó Kor-képek 1945-1947 című album, amelyet a következő évben az 1938-1945-ös korszakot átfogó kötet követett. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006-ban kiadott album az egész 1956-os évet mutatja be, a tavaly decemberben megjelent negyedik részben pedig az 1948-1955 közötti Magyarország mindennapjaiba kapnak betekintést az olvasók.
A tervek szerint a rendszerváltásig terjedő időszakot még további két fotóalbumba sűrítve tárja majd a közönség elé az MTI, egy-egy kötetet szentelve a hetvenes, illetve a nyolcvanas éveknek. Jövőre, a köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójára a rendszerváltás első évtizedéről szóló albumot tervez megjelentetni a Kor-képek című sorozatban a Magyar Távirati Iroda.
Az MTI Fotóarchívuma
A Magyar Távirati Iroda 1993-ban védett muzeális gyűjteménnyé minősített fotóarchívuma Európa legnagyobbjai közé tartozik: 13 millió eredeti negatívot és 5 millió mintaképet őriz. E hatalmas vagyon feldolgozása a közelmúltban kezdődött meg. Korábban kevesebb figyelmet fordítottak arra, hogy az utókor számára megőrizzék és hasznosítsák a képeket, annyi azonban megtörtént, hogy zárt és hűtött helyiségbe került a gyűjtemény. Vince Mátyás, az MTI elnöke indította el a képvagyon felmérését, hogy kiderüljön, pontosan mi is rejlik az archívum mélyén. Eddig három nagyobb képmentő projektet hajtott végre az MTI, a digitalizálás folyamatos.
A Magyar Távirati Iroda tudatosan keresi és kutatja a fotográfia múltját, az archívumában rejlő felvételek ugyanis az elmúlt évtizedek felbecsülhetetlen értékű, történelmi jelentőséggel bíró munkái. Az MTI elkötelezett abban, hogy a birtokában lévő „kincseket” publikálja: ennek szellemében indította el Kor-képek című fotóalbum-sorozatát is. A nemzeti hírügynökség MTI Fotó – 50 év képei címmel vándorkiállítást is rendezett, amelyen maradandó értékű, hír- és fotográfiai értékkel egyaránt rendelkező alkotásokat mutatott be a budapesti Néprajzi Múzeum mellett számos vidéki városban és Erdélyben is.
