Májusban sok növény bontja szirmait az erdők alján, réteken, mocsarakban, mezőkön és mindenütt, amerre a szem ellát. A háztáji kis kertekben is ragyognak a szebbnél szebb virágok és itt-ott még virágzik néhány gyümölcsfa. Lassan itt a nyár, már jó meleg van, ezért menjünk egy kicsit hűsölni az erdők lombkoronája alá. Az erdőt járva ne menjünk túl gyorsan, mert akkor semmit sem fogunk észrevenni. Ha kirándulást szervezünk, akkor számolnunk kell a gyaloglásra vágyó barátaink tempójával, akik esetleg 10-15 esetleg több kilométert is meg szeretnének tenni, rövid ujjú pólóban, kibontott hajjal élvezve a májusi napfényt és szellőt. Barátaink hátizsákjában deres sör, üdítő lesz a szendvics és az alma mellett, és talán értetlenül állnak majd az út szélén, amikor egyik társuk beveti magát a rengetegbe, és komótosan szöszmötölni kezd valamivel. Tehát, ha fotóstúrát tervezünk, az nem klasszikus kirándulás. Az ideális két, maximum három fotósbarát céltudatos sétája a természetben. Minél kevesebben mennek, annál csendesebben haladnak és állatokat is láthatnak, megfigyelhetnek a messzelátójukkal. Sok kismadár fészkel, vagy már etet is ilyenkor. Ki-kiállnak revírjük határára énekelni, amit – ha szerencsénk van – illő távolságból meg lehet figyelni, hallgatni. Igyekezzünk csendben járni, és halkan társalogni. Ne lépjünk száraz gallyra, mert a reccsenés messzire elhallatszik, ezt az állatok sokkal jobban meghallják, mint gondolnánk. Ám a csendes séta során az aljnövényzetben megbújó, vagy éppen feltűnően kiemelkedő virágokat is megláthatunk, ha nyitott szemmel figyelmesen pásztázzuk az erdő alját.
Ilyenkor nyílik a turbán liliom, és a piros madársisak. A liliomfélék családjába tartozó védett virág majd egy méter magas és tetejéhez közeli részen 5-6, néha több virágot is bont. Általában bimbós és kinyílt virág egyszerre lengedez a hosszú száron. A fotózással több gondunk is lehet, mert az egész növényt az aljától a tetejéig nehéz szépen megkomponálni. A zavaros aljnövényzetben ágaskodó növény virágzata sokkal érdekesebb téma. Ám legyen a legnagyobb szélcsend az erdőben mindig, és általában a legrosszabb pillanatban érkezik egy kis lágy fuvallat, hús szellőcske. Ezt amúgy észre sem vennénk, de az objektíven keresztül minden kis moccanás fokozottabban jelentkezik. Mit tehetünk tehát? Mielőtt erre kitérnék, van egy másik problémánk is: a fényerő! Mint már említettem az ilyenkorra már teljesen kialakult lombkorona elég alaposan lefedi, leárnyékolja az erdő alját. Tehát, ha fényképezni akarunk, akkor rövidesen kiderül, hogy még nyitott blendénél is alig tudunk 1/20-ot, vagy 1/30-ot exponálni. A magam részéről lehetőleg nyitott blendét szeretek alkalmazni, mert a homogén háttér fontosabb számomra a nagy mélység élességnél. Tehát, szembe kell néznünk a fényerő hiányával, és ezért nem tudunk elég rövidet exponálni ahhoz, hogy nagy valószínűséggel ne mozduljon be a téma a felvétel pillanatában. Minden erdőben lehet letört gallyakat találni, keressünk egyet, ami elég ahhoz, hogy óvatosan a talajba tudjuk szúrni, a növény tövétől jó messze, nehogy megsértsük a gyökerét. A ferdén letűzött ágacskához enyhén támaszkodó liliom rezgése jelentősen javul a kis trükk hatására. Ne feledjük el, hogy mielőtt elmegyünk, feltétlenül húzzuk ki a vesszőt, hogy a terep olyan legyen, amilyen érkezésünkkor volt.
A piros madársisakkal ilyen jellegű gondunk nem igen lehet, mert 20-25 cm-nél általában nem magasabb, és jól megbújik az aljnövényzetben. Így a szellő sem éri oly nagyon, mint a magasabb növényeket, viszont nehezebb észre venni. A Budakeszi Tájvédelmi Körzetben 4-5 tövet ismertem, de az erdei út szélesítése miatt ebből 3 már nem virágzik. Ezek 1-2 méteren belül voltak az út széléhez, és a rájuk került fél méteres földön eddig még nem sikerült áttörniük. Remélem egyszer sikerül! A fényképezéshez feltétlenül legyen nálunk teleobjektív és közgyűrű. Ezen kívül jó szolgálatot tehet egy-két különböző derítőlap, vagy áttetsző fólia, pauszpapír. Ez utóbbiakra az erős napfény enyhítése, illetve szétszórása miatt lehet szükség. A ritka növényke élénk színével messziről hívja fel magára a figyelmet, óvatosan közelítsünk felé!
Jó fényeket, homogén hátteret!
