Fátyolos női testek, elmosódott, furcsa alakok jellemzik azt
a nemrégiben megjelent albumot, amelyet Tóth György testportréiból
válogattak össze. (…) Ahogy Néray Katalin írja az album előszavában, a művész
aktjai „semmiképpen sem követik az akt ábrázolásának a fotótörténetből ismert,
képzőművészetileg determinált útjait” – gondoljunk akár André Kertész vagy
Helmuth Newton munkáira. (…) Szintén a könyv előszavában olvashatjuk: „Őt
legalább annyira érdekli a személyiség, amelynek megközelítésére bonyolultabb
és nehezebb utat választott, sőt bonyolult és nehéz technikát alkalmaz, hogy a
közhelyeket kikerülje.” A több mint százoldalas album aktfotóira sok mindent lehet
mondani, de azt, hogy közhelyesek, semmiképp.
(2007.06.02. – Zalka Szilvia, Magyar Hírlap)
