3. Ne csomagoljuk be egyenként a képeket savmentes papírba, mert akkor több helyet foglalnak. Inkább csúsztassuk őket jó szorosan egymás mögé. Az még jobb, ha a képeket technocol rapiddal felragasztjuk egy karton közepére, úgy jobban kezelhető. Ha hullámosodik a kép, a hátát jól ragasztózzuk meg, esetleg kétoldalas duplo ragasztócsíkkal lássuk el, attól majd alaposan odatapad. Ha csak az egyik szélét ragasztjuk a kartonhoz celluxszal, akkor még a kép hátát is láthatjuk.
-A képeket, negatívokat egyenként csomagolva tároljuk. Tilos negatívot, fotót hosszú ideig őrizni eredeti tárolódobozában. A fotók csomagolására optimális esetben “silver safe” ezüstbarát papírból készült tartót, palliumot, zacskót használjunk, figyelve arra, hogy a tartók készítése során se változzék a papír kémiai összetétele (pl. savas ragasztótól) Ha silver safe papírra nem telik, bevizsgált savmentes papírt vegyünk, ami lehetőleg magas százalékban rongyból és ne facsiszolatból készüljön. Lignintartalma legyen 0 (vagy ahhoz közelítő érték), ne legyen kénnel szennyezett (87 % feletti alfa-cellulóz tartalom, 6-7 közötti Ph érték, ne legyen pufferolt). A megvásárolni szándékozott papír előzetes vizsgálatát bármely képzettebb papírrestaurátor képes elvégezni. A savas papír polimerizációs láncai lerövidülnek, láthatólag sárgul, barnul, törékennyé válik, s egy idő múlva alkalmatlan a fotó vagy az emulzió megtartására, miközben a képet alkotó ezüstöt is károsítja.
- Kerüljük a legtöbb műanyagot. Csak bizonyos fajta (pl. Melinex, Mylar) poliészter, polipropilén anyagok jók, melyek nem tartalmaznak lágyító anyagokat, felületükön nincs fényező anyag. Kerülni kell az ismeretlen, nem bevizsgált műanyag tartókat. (Csak az tartsa leforrasztott polietilén zacskóban a képét, aki biztosan el akarja azt pusztítani.)
- A hazai gyakorlatban elterjedt ezüstpergamen (silberweis) zacskók erősen savasak, a legkisebb nedvesség hatására is rátapadnak a kép felületére. Kerülendők, csakúgy, mint a celofán.
- Kerülendő mindenféle maradandó károsodást okozó ragasztó használata.
- Kiállítás, bemutatás során a képek ugyanolyan vagy hasonló körülményeket igényelnének, mint egyébkor. Ezért figyeljünk a tér hőmérsékletére, páratartalmára, a képre eső fény erősségére (általában nem haladhatja meg az 50 lux erősséget). Nedves falakra, direkt napsütés által ért helyekre még főnöki parancsra se akasszunk fotót.
- Eredeti képet mindig csak műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelően installálva állítsunk ki, száraz falra, paravánra, max. 50 lux fénnyel megvilágítva, bizonyos fokozottan fényérzékeny anyagok elé UV-szűrő fóliát téve. A kiállítótermeket, raktárhelyiségeket, restaurátor- vagy konzerválóműhelyeket UV elnyelő (titánfehér, cinkfehér) festékkel festessük ki. A világításhoz UV-ban szegény fényeket, hagyományos izzólámpákat, halogénizzókat használjunk, neont soha, semmikor. Dekorációnak, vagy állandó kiállítási darabként csak fakszimile másolatokat használjunk.
- A kiállításra szánt képeknek csak a sarkait rögzítsük savmentes papírból hajtogatott vagy készen kapható fotósarkokkal, esetleg enyvezett papírcsíkkal, amelyek a kép hátáról nyomtalanul eltávolíthatóak.
- Vannak fokozottan fényérzékeny eljárással készült fotográfiák. Ezek kiállítása kerülendő, vagy csak fokozott biztonsági feltételek betartásával, rövid időre engedhető meg. Ez esetben letakart, s csak a látogató által fellebbentett filc fedőlap, csak a néző által felvillantott, de folyamatosan nem világító lámpa használandó.
- A legértékesebb, esetleg állandó kiállításon bemutatásra kerülő műtárgyakról készíttessünk fakszimile másolatokat.
- A paszpartukartonok, hátlapok szabványainak meg kell egyezniük a raktározásnál használt anyagok paramétereivel.
- Eredeti, archív értékű színes diákat ne vetítsünk, készíttessünk róluk másolatokat. Az értékesebbeket célszerű az üveges keretből kiszedve tárolni.
