Az iskolateremtő antropológus 75 éves korában, szeptember 23-án, csütörtök hajnalban hunyt el.
Boglár Lajos életrajza
Boglár Lajos 1929-ben szüetett Sao Pauloban, Brazíliában. 13 éves korában kerüt Magyarországra. Középiskolai és egyetemi tanulmányait (ELTE-BTK) Budapesten végezte. 1953-ban diplomázott etnológiából, és 1969-ben szerzett kandidátusi fokozatot és doktori címet.
1953 és 1979 között a Néprajzi Múzeum muzeológusa, majd a Nemzetközi Osztály vezetője volt. 1979-ben főmunkatársa lett az MTA Orientalisztikai Munkaközösségnek, ahol 1989-ig dolgozott. 1975 óta ad elő az ELTE-n. 1990-ben, mint docens, megalapította a Kulturális Antropológia szakot, ahol most is tanít. Elnöke a Magyar Kulturális Antropológiai Társaságnak és a Brazil-Magyar Társaskörnek.
Számos néprajzi-antropológiai kutatóutat szervezett Latin-Amerikába: nambikuara indiánok (1959), piaroa törzs (1967-68, 1974), Mexikó (1974, 1977), guaranik 1979 és 1997 között), kajapó törzs (1984, 1985), wayanák (1991 és 1997 között). 1997-ben Dél-Brazíliában élő “magyarok” között kutatott.
A vizsgálatok eredményeit számos kötetben (“Trópusi indiánok között”, “Wahari”, “Mítosz és kultúra”, “Pau Brasil – őslakók és bevándorlók a Dél-Keresztje alatt”) közölte.Többszáz hangfelvétel, többezer fotó és számos film tartozik archívumához.
1960 és 1964 között részt vett amatőr filmfesztiválon, és több díjat nyert. 1962-től több néprajzi dokumentumfilmet forgatott (“Asszonyfarsang”, “Bödönhajó” stb.), utána Dél-Amerikában filmezett: “A piaroák világa” (1968): az első keskenyfilm, amelyet felnagyítva mozikban is vetítettek, “A sámán nyaklánca” (1968), “L’Indien” (1974: J. Willemont, francia operatőrrel), “Wayana úti napló” (1991-1996), “Magyarok Brazíliában” (1997) stb.
Boglár Lajos Iskolája
Boglár Lajos 75 éves korában, szeptember 23-án, csütörtök hajnalban hunyt el. A kitűnő kultúrantroplógusra, tanárra emlékezünk október 7-én a Civilizációk találkozása című klubbeszélgetésünkön.
A Budapesti Kulturális Antropológiai Iskola
A kulturális antropológia egyetemi oktatásának intézményesülése az egykori szocialista országok közül Magyarországon indult el először 1989-90-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A tanszék alapítója és első vezetője Boglár Lajos volt, aki több évtizeden keresztül tartott előadásokat az egyetemen.
Boglár Lajos korábban a Folklór Tanszéken tanított, és már ekkor feltűnt “iskolateremtő képessége”, amellyel tudásvágyat és szenvedélyt oltott hallgatóiba. Ez a lelkesedés lett az alapja annak a “mozgalomnak”, amely 1989-ben az ún. amerikai típusú kulturális antropológia magyarországi meghonosítását tűzte ki céljául. Boglár nem pusztán a tanterv kidolgozásában és a szak megalapításában vett részt, de haláláig a Budapesti Kulturális Antropológiai Iskola szervezése és az oktatás töltötte ki életének szinte minden pillanatát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Boglár Lajos szerepe az amerikai típusú kulturális antropológia magyarországi megalapításában ahhoz hasonlatos, amit Emil Durkheim játszott a francia szociológiában, vagy amit Franz Boas jelentett az amerikai antropológia számára.
A “Boglár Iskola” egy amerikai típusú, résztvevő megfigyeléses terepmunkán alapuló kulturális antropológiát jelent, amely alapvető módszertani fordulatot hozott a korabeli magyar etnográfiában.
