Kivonat az újság tartalmából
Fotó Piac
Börze
Kedvezménykuponok
Terjesztő szaküzletek
Fókuszban
Míg néhány évvel ezelőtt a Sony márkanevet mindenki az audio és video termékekhez kötötte a kommunikációs és információtechnológiai területeken, mára a gyártó zenei, képi, játék, valamint on-line termékeivel egyedülálló pozíciót élvez mint vezető fogyasztói márka. Június közepén azonban a japán cég útjára indította első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely az újonnan bevezetett almárka, az Alpha (kiejtve: “alfa”) nevet viseli. Az új modell egy teljes rendszer képviselője, a gépvázat számtalan kellék egészíti ki.
Az Adobe Systems bejelentette a hivatásos fényképészeknek szánt Adobe Lightroom nyilvános béta változatának frissítését, amely a képek tömeges importálását, kiválasztását, kidolgozását és bemutatását teszi lehetővé. A legfrissebb verziót azok a béta tesztelők által javasolt szolgáltatások bővítették ki, amelyek az export méret és felbontás jobb kézben tartását, javított metaadat-kiválasztást és nyomtatást, illetve a szerkesztési pontosság növelése érdekében RGB érték kiolvasást tesznek lehetővé.
Az Epson júniusban mutatta be legújabb, a 3LCD technológia minden elemét felvonultató projektorát, az EMP-S4-et.
Leica M objektívek
A Leica a közelmúltban bejelentette, hogy minden új M rendszerbe tartozó optikája 6 bites kódkapcsolatot kap, amely lehetővé teszi a készülő digitális M fényképezőgép számára az objektívazonosítást, illetve ezen információk eltárolását a képfájlok EXIF állományában.
Olympus firmware frissítések
Az Olympus két digitális tükörreflexes fényképezőgépéhez, az E-330 és E-300 típusokhoz is jelentkezett firmware frissítéssel.
Pályázatok
Események naptára
Galéria
Fotótárlat
Hegedűs 2 László: Fotográfiai harmónia; Markovics Ferenc: Volt egyszer egy filmgyár…
Kiállításról kiállításra
Négyszemközt
A fotográfia sokat emlegetett műfajai mellett (sajtó, divat, reklám) létezik egy másik, előbbiek követelményrendszerét bizonyos mértékben magába foglaló szegmens is, ez pedig az esküvői fényképezés. A szolgáltatói iparból kitörni készülő műfaj lehetőségeiről Bakcsy Árpáddal beszélgettünk.
Sorozatunkban arra keressük a választ, hogyan készülnek a jó képek. Hogyan lesz az ötletből fotográfia? Sőt: hogyan születik meg az ötlet maga? Mennyi szerencse, munka, tanulás, milyen felszerelés, technikai háttér szükséges ahhoz, hogy a tehetséggel megáldott ember készíthessen egy jó fotót? Faggatjuk a fotográfust, és rövid életrajzban adunk róla is egy pillanatfelvételt, elemezzük a művet magát, s dokumentáljuk a technikai paramétereket. Ezúttal Zsila Sándor egyik tájképének titkát firtattuk. Mivel az interjú alanya és készítője régóta ismerik egymást, az olvasó elnézését kérve, tegeződnek a beszélgetés közben.
Digitális világ
A digitális fényképezés elterjedésével a panorámafotók készítése sokat egyszerűsödött a filmes kor technikájához képest. A digitális médiumok használatának köszönhetően mind a készíthető panorámák fajtái, mind a bemutatás lehetőségei nagyban bővültek. Miután képeinket már nemcsak nyomtatott formában, hanem egyre gyakrabban elektronikus úton (számítógép, e-mail, internet) osztjuk meg másokkal, ezért lehetőségeink kibővültek a különböző forgatható, mozgatható, bejárható, VR (virtual reality) formátumú képek készítésével is. Természetesen az ilyen képek készítéséhez lényegesen nagyobb hardver- és szoftverarzenálra van szükségünk, mint egy egyszerű, néhány expozíció összeillesztésével készülő sík panorámafelvétel elkészítéséhez.
Túljutottunk már a szoftveres élesítés alatt fellépő zaj és élszegély (halo) problémáján. Itt az idő mélyebben belemártózni magába az élesítésbe, mégpedig a pixel szintjéig. Célunk a minél aprólékosabb részletesség, illetve ezen részletek kiemelése, hiszen a jó élesítés csupán kiemel, új részletet nem hoz a képre. A különféle életlen maszk szűrők – mint például a Photoshop unsharp mask effektje – többnyire elnagyolt eredményt adnak. A pixelszintű élességhez viszont nincs szükség csodaszoftverre, csupán a meglévő eszközök megfelelő, egymás utáni alkalmazására.
Technika
A panorámafényképezés során a technikai ismeretek birtoklásán túl fontos az is, hogy az alkotó mennyire kedveli a fényképezés e különleges, számos továbbgondolási lehetőséget magában rejtő módját.
Az esküvői fényképezés műfaja szerteágazó fotográfiai tudást követel, ráadásul a technikai ismeretek önmagában szinte semmire sem elegendőek. Nem árt, ha a fényképezőgép keresője mögött álló személy – legyen szó profiról vagy akár csak a baráti társaság egy tagjáról – empatikus képességekkel és egyedi látásmóddal is rendelkezik. A szertartás napja jó esetben megismételhetetlen a párok életében, a fotográfus felelőssége, hogy ezeket az eseményeket az érzelmeket kellően visszaadva rögzítse.
A védett és fokozottan védett állatfajok fotózása általában nagyobb kockázatot rejt, mint ugyanez a tevékenység a növények esetében. Ennek természetes oka, hogy a vadon élő állatok az emberi jelenlétet sokszor nem, vagy nehezen viselik el, megváltozik viselkedésük, sőt el is hagyják élőhelyeiket. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy nem maga a fotózás ténye az, ami zavaró, és esetenként végzetes hatású, hanem annak a módja és időtartama. Mindebből egyértelműnek tűnik, hogy a vadon élő állatok fotózásánál nem elegendő a fotós technikai felkészültsége, gyakorlati ismeretei, hanem olyan speciális terepi tapasztalat is szükséges, amely lehetővé teszi a fotós észrevétlen jelenlétét az állatok élőhelyén. Természetes ezen túlmenően, hogy a természetfotóssal szemben magas szintű etikai elvárásokat kell megfogalmazni, ami szűkíti a fotós lehetőségeit, és jelentősen megnöveli a fotós felelősségét. Annak idején dr. Tildy Zoltán ezt röviden így fogalmazta meg: “Nincs olyan kép, amely megérné, hogy elkészítésével kárt okozzunk a természetben.” Ez a mondat lehetne természetfotósaink etikai hitvallása is, és magam is ezt az irányelvet ajánlom valamennyi természetfotós társamnak.
A köznapi értelemben vett fényképezés során különböző objektumokat (tárgyakat, személyeket) ábrázolunk. Ezek a képek elsődleges alkotások. Elkészítésük szabályai (kompozíció, képszerkesztés, távlat, egyensúly, harmónia, gondolati tartalom és annak kifejezésmódja) a szép kép létrehozására vonatkoznak. Van azonban a fényképezésnek egy olyan speciális ága, melynek kiindulási alapja maga is valamilyen kép.
A fotótechnika, elsősorban a kameratechnika és az optika fejlődését, fejlesztését felgyorsították a II. világháború alatt folyt intenzív hadi kutatások. A korábban bemutatott Mihályi József (Foto Mozaik 97.) is részt vállalt a hadi kutatásokban és fejlesztésekben, amikor kitört a háború. Ehhez képest az első békeévekben sem a kamerákon, sem a nyersanyagokon nem látható még semmilyen gyökeres változás. Kivéve a színes technikát, amelyik gyakorlatilag a második világháború után kap lendületet azokkal az egyre jobb minőségű nyersanyagokkal, amelyeket a Kodak (már 1940-től) vagy az Agfa (1941-től) dobott piacra. Elmondható, hogy csak több mint száz évvel a fotó feltalálása után indulhatott el a színes pillanatok megörökítése a maga normális útján, s még ezután is hosszú évtizedek telnek el, amíg a sajtó kiszínesedik, amíg a színek a fényképezésben is esztétikai tényezővé válhatnak.
Tillai Ernő: Képelemzés, értékelés / A külső forma Óvatosnak kell lennünk, mert a forma kifejezés olyan, mint a dzsoli dzsóker a kártyában, vagyis mindent üt, mindenre jó, “mindent” helyettesít. A Magyar Larousse lexikon a forma 16-féle értelmezését sorolja fel. Ezek közül a 14.-nek az értelmezését keressük. Ez (röviden) így szól: “A forma a tartalom külső, anyagi megjelenési módja.” Vagyis: a tartalom és forma egymást feltételező, gyakran ellentétes, míg jó esetben az egységes, eggyé forrt műnek csak két oldala. Az alkotások esetében ezt érdemes kissé részletezni.
Teszt
A fényképezőgép elejét meghatározó, masszív objektív fémes csillogással emelkedik ki az egyetlen tollvonással rajzolt, lekerekített váz frontjából. A diszkrét márkajelzést a rendkívül vékony beépített vaku alatt találjuk, a típusszám azonban több mint néhány betű és szám: önálló designelem. A tesztgép sötétszürke alapszíne minőséget és eleganciát sugároz, a kérdés már csak az, vajon mire képes az ékszerdoboz a gyakorlatban.
A szocialista világ nem kényeztette állampolgárait csúcsminőségű termékekkel, inkább követte a fejlett technikát, kisebb-nagyobb hibákkal leutánzott termékeivel. Ennek ellenére az NDK-ból kikerült eszközök – a múltból örökölt német precizitás bizonyos fokú megmaradása miatt – gondos munkával készültek. Elég az önvágó csavarokat és az első szétszereléskor letörő műanyag füleket helyettesítő, bakelitházba sütött sárgaréz hüvelybe fúrt menetet említeni – ilyen más országokból kikerülő termékeken akkortájt sem nagyon volt látható.
