Hemző Károly évtizedek óta fényképezi a lovakat (nem kell kapkodni, végtére is nem lóverseny ez…), a fekete-fehér kockák ezreiből válogatta össze annak a kiállításnak az anyagát, amelyet az elmúlt hetekben láthattak az érdeklődők a Mai Manó házban, és annak az albumnak a felvételeit, amelynek elődje 1978-ban jelent meg Lódobogás címmel, és ma már antikváriumokban sem kapható. Hemző mostani könyvében láthatók régebbi és újabb, lovakról készült fotográfiái is, emberek szerencsére nem. Lovai visszavezetnek minket a természetbe, a természetességbe, végső soron visszavezetnek önmagunkhoz. Feltéve, ha vannak receptoraink ahhoz, hogy értsük az üzenetet. Ellenkező esetben maradnak a sztereotípiák: a háborúkban nyargaló, az igavonó, a sportpályákon vágtató, vagy cirkuszban mutogatott állatról, arról, aki kényszerűségből elfelejtette, honnan jött és hová tart. Aki tehát épp olyan, mint mi magunk.
(2005.10.29. – Trencsényi Zoltán, Népszabadság)
