csütörtök, október 21, 2021
KezdőlapblogKincses Károly: Élt. Élni fog?

Kincses Károly: Élt. Élni fog?

Ruzsonyi Gábor jó fotós volt. Rövid élete során meglehetősen sok jó képet készített. Elhiszik ezt nekem?

Tegyék meg. Mert ez itt, most nálunk sajnos csak a hitbéli kérdések egyike. Nem jelent meg ugyanis önálló fotókönyve, nem volt azóta egyetlen kiállítása sem, esztéták, történészek, zsurnaliszták nem írtak róla, hagyatéka feldolgozatlanul szerteszét, szóval átlagos magyar fotósors az övé is. Pedig ezek nélkül az alkotót tuti biztos elfelejtik, ki van már próbálva pro és kontra is..(Pro itt, kontra másutt)

Nem telt el még csak nyolc év a halála óta, de már csak a barátai, családja, és talán egy- két hozzám hasonló, megszállott fotóbolond emlékszik rá.
: “Derékig ért saját magának, amikor vett egy fotóboxot, de a fényképezés csak Zircen, a gimnáziumban vált igazán szenvedélyévé” -írta róla az Ifjúsági Magazin az 1970-es évek közepén. (Nosztalgia oh! Ezidőtájt minden számban bemutattak egy-egy igazi fotóst, közölték portréját s egy emlékezetes foóesszéjét. Jól választott az akkori szerkesztő. Mindegyikük vitte valamire. Volt mindez pedig az un. átkosban, jó negyedszázada)

Ruzsonyi igazi riportfotós volt, szeretett ott lenni, ahol a dolgok zajlanak. Jellemző történetet őrzött meg róla a már említett réteglap: 1972-ben ritka heves vihar dúlt Somogyországban, mely a Tagore sétány fáiban is óriási pusztítást vitt véghez. A húsz éves fiatalember, aki mindenáron fotóriporter akart lenni, meghallotta a hírt a Kossuth Rádió krónika műsorában, még az éjjel vonatra ült, lebumlizott Balatonfüredre, az éjféli személlyel, hajnalban megcsinálta (lefényképezte) a letarolt Balatonpartot, a hírneves sétányt, stoppal haza, s másnap délelött már a laborban voltak a negatívjai. Nem küldték, ment.
Annyira csak ez érdekelte, hogy másodévesen odahagyta a patinás zirci gimnáziumot, elszegődött segédmunkásnak a Minőségi Hangszerkészítő Vállalathoz, de ez csak egy féléves kényszerű parkolópálya volt, ameddig bejuthatott az MTI-hez világosítónak. Ebben a korban, ekkoriban nem volt ennél vágyottabb helye az országnak a fotóssá lenni akaró ifjoncok számára. Tudom. Én is voltam ott. Világosítónak lenni havi ezeregyszáz forintért. Csúcs! Cipelni a tapasztaltabb fotósok táskáját, tölteni a Linhof vagy a Hasselblad kazettáit, magasra emelni az eseményeken a tűzforró ezres kézilámpát, egyszerűen fotóközelben lenni. Ő is ezt gondolta, érezte. 1970-ben érettségizett a Dolgozók Esti Gimnáziumában. 1972-ben pedig fényképész szakmunkásvizsgát tett a Práter utcában, mert ez is feltétele volt, hogy világosítóból felvételező lehessen. Lett. Aztán kijárta a MUOSZ újságíróiskoláját is. Ez volt és talán ma is ez az útja azoknak, akik erre a pályára vágynak. Közben bekerült a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, annak minden kiállításán résztvett, 1976-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének is a tagja lett.

MTI, FFS, MFSZ, MUOSZ… Legalább négy szervezet, melynek kutya kötelessége lenne számontartani egykori tagjait, húzó embereit, akikkel míg éltek, lehetett számolni, lehetett rájuk büszkének lenni. Az élők kötelessége emlékezni és emlékeztetni, mert ha ma mi nem velük, holnap mások sem velünk. Akkor meg minek?

Nyirokcsomórákban halt meg fiatalon, hosszú szenvedés után. Felesége és egy gyermeke maradt, meg rengeteg jó fotója. Higgyenek nekem.

Kincses Károly
Kincses Károly 1954-ben született. Még él. Járt iskolákba, főiskolára, egyetemre. Dolgozott, majd barátaival, segítőivel megalapította a Magyar Fotográfiai Múzeumot. 15 éven át vezette, majd ugyanazon barátaival és segítőivel, kik közül elsősorban Kolta Magdolnát és Bánkuti Andrást említi, kivásárolta, átépíttette, működtette a Mai Manó Házat. Közben írt, szerkesztett vagy ötven könyvet, ennél sokkal több tanulmányt, tanított egyetemeken, rendezett ezernyi fotókiállítást itthon és 16 országban. Mostanában legújabb projektje megvalósításán dolgozik. Elhatározta, hogy a továbbiakban minden napját egy-egy munkadarabnak, műalkotásnak tekinti és szándéka szerint mindent elkövet, hogy esténként úgy kerüljön ágyba, hogy azt érezhesse, a lehető legjobbat hozta ki belőle. És nyugodtan alszik, majd másnap újrakezdi.

További friss hírek