szerda, október 20, 2021
KezdőlapblogZsila Sándor: Természetfotózás eszközei 3., A gyenge láncszem

Zsila Sándor: Természetfotózás eszközei 3., A gyenge láncszem

Az új sorozatban a természetfotózáshoz szükséges eszközök csoportjait és azok jellemzőit vesszük sorra. Ez nem kis feladat, mert a műfajban dolgozó kollégákban igen magas szintű a kreativitás minden téren, így az eszközök felkutatásában, átalakításában és használatában is.

A gyenge láncszemről már esett szó, de sajnos ebből akad a rendszerben elég. Egy ilyen pont az fényképezőgép, illetve az optikák és az állványfejek közötti kapcsolat.
Itt is változatos a paletta. A legegyszerűbb a szabályos fotómenettel rendelkező csatlakozó. Ez a legáltalánosabban elterjedt rögzítési mód.

A képen (csavaros rögzítés) látható tányér előnye, hogy két csavar kihajtása után megfordítható, ahol egy nagy fotómenet van. A csavaros rögzítés a gyakori használatot nagyon megnehezíti. Képzeljék el, hogy egy 3 kg körüli kb. 30-40 cm hosszú objektívet milyen körülményes felerősíteni az állványra és, ha gyorsan kell cserélni…, ezt inkább ki se próbálom.
Tehát a gyorsrögzítők az előbbi problémák megoldására születtek. A különféle cégek egyedi megoldásokkal rukkoltak elő, ami a saját rendszerükön belül csereszabatosak. A lényeg az, hogy egy stabilan rögzíthető tömör fémdarabot erősítünk a felszerelésre, ami könnyen beleilleszkedik egy befogópofába, és ott rögzül. Persze nem mindegy, hogy hogyan!

Tapasztalatom szerint az a legfontosabb, hogy a tárgyakra erősíthető csatlakozó minél nagyobb legyen, és a lehető legszilárdabban lehessen felcsavarozni, de ne okozzon túl nagy gondot az eszköz leszerelése sem. Ugyanakkor az sem baj, ha a csatlakozó nem lóg ki a felszerelés formai egységéből, mert ha igen, akkor nehéz lesz, vagy gondot okoz visszatenni az eszközt a megszokott helyére. A csatlakozó befogópofájával kapcsolatban is lehet elvárásaink.
Mivel gyorscsatlakozó a neve, ezért elvárható, hogy valóban gyorsan lehessen belőle ki és visszatenni a dolgokat, és ne kelljen sokat bajlódni az utólagos rögzítéssel. Ez az utólagos rögzítés lehetőleg csak egy mozdulat legyen, és később a dinamikus mozgatás ellenére se lazuljon ki. A kikapcsolás módja is a lehető legegyszerűbb és könnyen hozzáférhető legyen, hogy sötétben is egy határozott mozdulattal működésbe lehessen hozni.
Van olyan szerkezet is, amit utólag lehet egy már működő állványfejre erősíteni, ezekkel szemben talán az lehet a követelmény, hogy lehetőleg mindent tudjon, amit a többiek, de felépítésében ne legyen túl magas.
Most lássunk néhány példát. Természetfotós szemmel nézve nem tűnt vonzónak, a képen látható kis gömbcsuklóra szerelt szerkezet, amely kis felületével (kb.: 3 cm2) kiemelkedik a többi közül. Az aprócska felületen könnyen elmozdulhat a fényképezőgép, vagy más eszköz. Igaz, egyetlen kis csavarral lehetőségünk van, ezt csökkenteni, de ettől függetlenül a nehezebb felszerelés valószínűleg bizonytalanul billeg a gömbcsukló tetején. Ráadásul a ki és beszerelés nehézkes, hosszadalmas. Kisebb tárgyak rögzítésére viszont kiváló, mint vaku, esernyő vagy egy derítőlap.
Cullman rögzítést sokat használtam, de nem szerettem, mert a két mozdulat kellett a nyitáshoz, és a záráshoz is. A rögzítésnél előbb le kell húzni a félkör alakú kart, majd beilleszteni a feltétet, végül ráhúzni a rögzítő kart. A feltét rögzítése a gépvázon elég jó, de mégsem praktikus, mert nem illeszkedik jól a váz formájához, tehát előre és hátra is kilóg egy kicsit, ez pedig megnöveli a váz helyigényét a szett táskában, vagy minden egyes használat előtt le és fel kell szerelni. Ez nem nehéz, mert egy jó fogású szárnyas anyával van ellátva.
A hatszögletű Manfrottó rögzítésnek is ez a baja, bár ez egy mozdulattal automatikusan beklattyan és egy kis rásegítéssel rögzül is. A kilazítás két újjal megoldható. Az újabb fejlesztésű darabokon már minkét fotómenet is megtalálható a kreatív felhasználók nagy örömére, mert néha az is előfordul, hogy a hagyományos csavaros megoldásra van szükség. Tehát ez egy jó szerkezet. Jó szerkezet a Gitzo is, mert a kis lapos szerkezetet utólag is fel lehet használni a már meglevő cuccokhoz. A behelyezés itt is automatikus és stabilan áll benne a feltét, ami lehet egy kicsit hosszabb is, mint a képen látható darab. Igen jó rögzítés valósítható meg a keskeny, de jó hosszú feltéttel rendelkező Linhof szerkezettel. Hibája talán csak annyi, hogy nem lehet a feltétet mozgatni a rögzítő pofában.
Ezzel a lehetőséggel egy házilag készült darabnál találkoztam, és rögtön megszerettem. Igaz, hogy minkét csavart be kell hajtani a rögzítéskor, de ez a legegyszerűbb szerkezet, amit láttam. Nincs benne semmi, ami elromolhatna. Nincsenek karok, tengelyek furfangos rúgókkal működő automatikák, melyekben rúgók lehetnek. Kitűnően viseli a legnagyobb hideget, meleget, a nedvességet. Hibája talán csak annyi, hogy egy mozdulat nem elég a fellazításhoz, de néha épp ez az előnye, mert az így rögzített szerkezet valóban sziklaszilárd. A hosszú csúszka azért előnyös, mert az nehéz felszerelés hossza időnként megváltozik, ezért súlypontja is eltolódik. A csúszkával precízen ki lehet egyensúlyozni, de más előnye is van. Erről egy későbbi cikkben még említést teszünk.

Zsila Sándorhttp://www.zsila.hu
Ma már a természetben eltöltött idő ünnep számomra, egy pontosan meghatározható érzés. Ilyenkor felveszem a legszebb “foltos” ruhámat és úgy készülök, mintha templomba mennék. Úgy gondolom, ott is vagyok, amint olyan helyen járok, ahol ember által készített műtárgyak már alig akadnak. Mindegy, hogy csikorgó hideg vagy tikkasztó hőség van és húzza a vállam a 30 kg-nyi felszerelés. Itt elmúlik minden bánatom, lelassul az idő, a könnyű levegő szabadon tódul tüdőmbe és szárnyára kap az alkotókedv. Ez egy csodálatos érzés, a szabadság és egészség megfoghatatlan varázsa. Belső késztetésre ezt próbálom visszaadni fényképeimen. Szeretem a természetet, és úgy érzem, benne otthon vagyok.

További friss hírek