Mit tegyünk, hogy képeink biztosan elpusztuljanak? És mit, ha nem akarjuk, hogy tönkremenjenek? 7.

0
45

7. Ha elszakad a kép, letörik a sarka, nem baj, van cellux, majd azzal megragasztjuk.

– Tilos a cellux, a tixo és a ma általánosan használatos szinte valamennyi ragasztó, tilos a gémkapocs, a tűzőgép, a befőttes gumi. Sérült képet csak képzett restaurátor javíthat, egészíthet ki. Ha mégis ragasztót kell alkalmaznunk, győződjünk meg arról, hogy neutrális-e, hogy nincs-e benne a ragasztandó anyagokat károsító adalék, illetve van-e olyan oldószere, mellyel maradéktalanul el lehet majd távolítani.

  • Tárolásnál, mozgatásnál ügyeljünk a képszélekre, sarkokra. Ezek minden műtárgy legsérülékenyebb részei.
  • Az elmúlt korok ragasztóit célszerű ismerni, több okból is. Részben a restaurátoroknak, akik le akarják választani esetleg a régi, elsavasodott kartonról a képet, s az összetevőkből következtethetnek az oldószerekre, részben a ma konzervátorainak, akik vissza akarják tenni az elvált képrészeket.

Néhány recept:
keményítő csiriz:
100 ccm vízben
20 gr búza-, kukorica- vagy rozskeményítőt eloszlatunk egyenletesen,
majd 150 ccm forrásban lévő vízbe lassan, folyamatos keverés között beleöntjük.
Minél lassabban tesszük ezt, annál egyenletesebb lesz a csiriz. Miután az egészet beleöntöttük, még pár percig forraljuk.
dextrin ragasztó:
100 ccm víz,
80 gr fehér dextrin.
Arabgumi ragasztó:
400 ccm víz,
100 gr arabgumi,
40 ccm
10 %-os aluminiumszulfát oldat.
Használtak száraz ragasztókat is, mellyel a bekent hátlapú képet vasalóval ragasztották a hordozó papírhoz. 100 ccm alkohol, 30 gr sellak, 3 gr elemi gyanta, 3 gr kanadabalzsam, vagy egy másik: 100 ccm benzol, 10 gr guttapercha.