Negatívok (árnyék által világosság)
Névvariánsok:
Zselatinos poliészter film; polyester film (ang.); Polyesterfilm (ném.)
Nyilvánosságra hozás időpontja:
1941-ben fedezték fel a polietilén-tereftalátot filmhordozó készítésére. 1955-ben hozták nyilvánosságra, 1958-tól már használták.
Használata:
Elterjedtebb használata 1965-től napjainkig, párhuzamosan a cellulóztriacetáttal.
Felfedezője:
Nem köthető egy személyhez.
Anyaga:
Kötőanyaga zselatin, képalkotó anyaga ezüst, hordozója poliészter (polietilén tereftalát), amelyet a tereftálsav vagy észterei és etilénglikol reakciójával állítanak elő.
Jellegzetességei:
Öregítési tesztfolyamatok során jobb eredményeket mutatott, mint az acetát film. Kevésbé törékeny, nagyobb a mechanikus ellenállóképessége, méretállandósága jobb, szakítószilárdsága nagy.
Triklóretilénben levágott darabkája a felszínen lebeg.
A Kodak poliészter filmek egyik fajtájába az “Estar” feliratot exponálják be.
Égéspróba:
nehezen ég, fekete füsttel. Ha két polarizációs szűrőt úgy forgatunk, hogy ne engedje át a fényt, a közéjük tett poliészter film szivárványos képet mutat, ellentétben az acetát filmekkel.
Csepp-próba:
vízcsepp hatására rövid időn belül duzzad.
A készítés módja:
Ipari előállítású.
Méretei:
A mikrofilmtől a leica- és roll-méreteken keresztül a síkfilm méretekig mindenféle nagyságban gyártják.
Magyarországi használata:
Az 1960-as évek közepétől általános.
Gyakorisága, értéke:
Technikatörténeti szempontból nincs jelentősége. Értékét a negatív kvalitása határozza meg.
Konzerválási feladatok:
A poliészter általában nagyon stabil anyag. Gyakori hibája a széltől induló ezüstkiválás. Tárolni savmentes tartóban, 10-15 fokon, 35-40% relatív páratartalom mellett tanácsos.
Tioszulfát tartalmát, azaz megfelelő kimosottságát ellenőrizhetjük, ha a sarkába egy kis csepp 0,2%-os nátriumszulfidot cseppentünk és néhány perc múlva fehér szűrőpapírral leitatjuk. Ha a papíron a legkisebb elszíneződés is látszik, elégtelen volt a mosás.
A poliészter hordozóra készült színes negatív és diafilmek színtartóságát határozta meg a Conservation in the Library. Csak a gyakrabban használt anyagokat említem. Ezek szerint 50 évnél hosszabb hibátlan létre a Kodak Dye Transfer Prints, a Kodachrome 25, 40 és 64 filmek képesek. 21 és 50 év közöttire taksálják a Kodachrome II. Kodachrome-X, az Ektachrome 50, 64, 160, 200 és 400, valamint az Ektachrome Duplicating 6121 filmeket. A többi 6 és 20 év közöttire garantált, kivéve a mindössze 6 vagy kevesebb évet hibátlanul kibíró Vericolor II, Kodacolor II, Ektachrome Film 6115 és 6116, az Ektachrome Duplicating 6120, Kodacolor-X, az Eastman Color Negativ 5254 & 7254 és az Eastman Color Negativ II. 5247 & 7247 filmeket.
Irodalom:
Szimán Oszkár: A fényképek és filmek tartóssága. Fotó, 1977. 7. 328-329. o.;
Susie Clark: Fényképészeti anyagok állományvédelme. Kézirat. OSZK, 1992.;
Marjen Schmidt: Fotografien in Museen, Archiven und Sammlungen. München, Weltkunst Verlag, 1985.
