szombat, szeptember 25, 2021
KezdőlapszótárFotómúltnitrocellulóz film

nitrocellulóz film

Negatívok (árnyék által világosság)

Névvariánsok:

Nitrát negatív, nitrócellulóz film, nitró film, nitrocelluloz film, cellulóz nitrát film, zselationos nitrócellulóz film; cellulose nitrate film (ang.); Nitrozellulose, Zellulosenitratfilm (ném.)

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1888-ban sikerült először kollódiumból tiszta filmlapokat készíteni. A 2,54 mm vastagságú anyagot – John Carbutt találmányát – Carbutt’s flexible negative film néven hozták forgalomba, de 1887-ben Hannibal Goodwin tiszteletes is készített filmet nitrocellulózból és kámforból. Míg ők pereskedtek, Eastman nitrocellulóz tekercsfilmje meghódította a világot.
1889: a rollfilm alakban használt nitrát negatív; 1891: a Kodak napfényen tölthető tekercsfilmje megjelenésének éve. Mozifilmként először 1895-ben használták. 1904-től már nem göndörödő hordozójú filmeket készítettek

Használata:

Ismert, hogy az Egyesült Államokban mely évben gyártották utoljára a különböző nitrát hordozójú filmtípusokat. Röntgen: 1933, leica: 1938, síkfilmek: 1939, packfilmek: 1949, rollfilmek: 1950, profi mozifilmek: 1951.
Ezek az adatok hazai viszonylatban csak tájékoztató jellegűek, nálunk sokkal később is használtak még nitrát hordozójú filmeket.

Felfedezője:

A celluloidot 1861-ben Alexander Parkes találta fel, eredetileg Parkersine-nak nevezték. A celluloid nevet John Wesley Hyatt vezette be védjegyként 1873-ban (Celluloid Manufacturing Comp.). John Carbutt és Hannibal Goodwin mellett Reichenbach & Eastman (1889) neve is megemlítendő.

Anyaga:

Kötőanyaga zselatin, a képet alkotó anyag ezüst, hordozója kámfor és nitrocellulóz, melynek szerkezete hasonlít a lőgyapotéhoz, de kevesebb benne a nitrát. Cellulóz és a nitráló elegy (salétromsav és kénsav keverékének) reakciójával állítják elő.

Jellegzetességei:

Ameddig a bomlás nem jut el látható fázisáig, nehéz megkülönböztetni az acetát hordozójú filmektől. Célszerű minden 1950 előtt gyártott celluloid hordozójú negatívnál elvégezni a nitrát-vizsgálatot. Szinte biztos, hogy valamennyi 1949 előtt gyártott tekercsfilm, valamint az 1938-at megelőzően gyártott leica méretű filmek nitrát hordozóra készültek. Későbbi előfordulásuk is elképzelhető. A “Safety” felirattal el nem látott korai Kodak celluloid negatívok majdnem biztosan nitrát alapanyagra készültek. A korai nitrócellulóz filmek túl vastagok és egyenetlenek voltak, könnyen pöndörödtek.
Felismerése:
triklóretilénnel töltött kémcsőben a nitrát negatív sarkából levágott parányi darab rövid rázogatás után lesüllyed, az acetát viszont a felszínen marad. Megtéveszthet bennünket, hogy huzamos ideig nitrátok közt tárolt más hordozójú filmdarabka is lesüllyedhet! (Vigyázni kell, mert a triklóretilén gőze belélegezve veszélyes!)
Vannak olyan filmek, amelyeknek a szélébe be van exponálva, hogy Nitrate. (Ez elsősorban a Kodak gyártmányokra jellemző.)
Égéspróba:
nagyon gyulladékony, sárga lánggal hevesen ég, míg az acetát filmek nehezen gyulladnak meg, könnyen el is alszanak.

Csepp-próba:

A vízcsepp kb. 1 perc múlva duzzanatot okoz a felületén.

A készítés módja:

Kizárólag ipari gyártású.

Méretei:

Árulták síkfilm (planfilm), csomagfilm (packfilm), tekercsfilm (rollfilm), kisfilm (leica vagy mozifilm) kiszerelésben. A síkfilmek a lemezek kiváltására készültek, kisebb a súlyuk, könnyebben kezelhetőek, törhetetlenek és viszonylagos olcsóak. Ezzel szemben hátrányuk a könnyebben sérülő, karcolódó hordozó, amely nem teljesen mérettartó a kidolgozás során, valamint az, hogy képméretük nem használható ki teljesen, mert a kazetta bádogbetétje a szélekből mindig kitakar valamennyit. A csomagfilm általában 10×15 cm méretig készült. Az egyes filmek papír védőszalaghoz vannak erősítve, ezek számozott vége kiáll a tokból. A kazettában lévő 12 negatív folyamatosan exponálható olymódon, hogy a következő számot mutató kis papírnyelvet kihúzva, az előző film a tok hátsó részébe csúszik, helyére pedig egy megvilágítatlan film kerül. A 12. felvétel után a leexponált lemez elé egy védőpapír kerül.
A tekercsfilm ennek továbbfejlesztett változata. Nem az egyes lemezek vannak a papírszalagra erősítve, hanem a film és védőpapírja egy filmorsóra van feltekerve rétegoldallal befelé. Ezt tesszük a gépbe, a védőpapír végét a gép üres filmorsójához rögzítjük, majd a hátlap bezárásával az egyes számú filmkockára tekerjük. Egy filmre 6×9-es felvételből 8 készülhet, 6×6-os felvételből 12, míg 4,5×6-osból 16 exponálható. Csak 6 cm széles filmcsík formájában készült. A kisfilm ezzel szemben 35 mm szélességű, két szélén általában perforált. Szabályos mérete 160 cm, de a házi kazettázású filmek hossza mindig a felhasználó egyéni szempontjai szerint alakult. A képkocka mérete 24×36 mm, de vannak 24×24, 24×18 mm-es képeket készítő fényképezőgépek is. Előbbinél általában 36, a másiknál 50, a képkockát felező méretnél 72 felvétel készíthető egy szabványos hosszúságú kisfilmre.

Magyarországi használata:

Szinte minden magyar fényképész használt ilyen negatívanyagot, aki 1890-1950 között dolgozott. Akadnak fontos fotográfusok, akiknek egész életműve veszélyben van, mert ilyen anyagra készült, s nem bánnak vele megfelelően.

Gyakorisága, értéke:

A nitrát filmeknek nincs önmagukban vett technikatörténeti értékük, csak a rajtuk lévő kép értéke számít. Minden értékes negatívot, amely erre a hordozóra készült, azonnal duppolni kell. Az eredeti negatívot pedig alacsony hőmérsékleten, kis páratartalom mellett, elkülönítetten őrizzük.

Konzerválási feladatok:

Kettős veszély fenyegeti. Emulziós rétegét baktériumok pusztíthatják, hordozóanyaga pedig nem stabil, ráadásul nagy mennyiségben tárolva tűzveszélyes. A bomlás során kibocsátott nitrózus gázok a vele egy raktárban, tárolóban őrzött ezüstalapú képeket, negatívokat is károsítják.
A nitrát negatív bomlásának fokozatai: első fázisának nincsenek szemmel látható jelei, de a bomlás megindult, s veszélyezteti a vele egy térben lévő többi fotót. A második fázisban enyhe sárgulás látható a negatívon, amely a borostyánsárgáig fokozódik. Ebben az állapotában a hordozó törékennyé válik, törik, a zselatin megpuhul, ha víz éri, könnyen leválik. A későbbi fázisban apró buborékok keletkeznek az emulzióban. Kellemetlen szagú nitrózus gázok szabadulnak fel, a film felülete ragacsossá válik, legvégül elporlik. A nitrát bomlása nagy tömegben, zárt térben, magasabb hőmérsékleten, magas páratartalom esetén felgyorsul, maga a folyamat nem állítható meg.
Jellegzetes károsodása még a szélekről befelé induló ezüstkiválás.
Minden gyűjtemény legsürgetőbb feladata a meglévő negatívok közül kiválogatni és elkülöníteni a nitrát negatívokat. Ha megfelelő körülmények közé kerülnek, pusztulásuk lelassul, s a többi negatívot sem veszélyeztetik. Ajánlatos előbb a nagyméretű síkfilmeket duplikálni, mivel ezek viszonylag vastag nitrát hordozóra készültek, s nagy felületen érintkeznek a levegővel. Fekete-fehér filmek duplikálásához az Eastman Fine Grain Positive és a Duplicating Panchromatic Negative anyagok használhatók, de a nagy cégek újabb s újabb duplikáló filmeket is hirdetnek.
Ideális tárolási feltételek:
6 °C és 30% relatív páratartalom. Célszerű folyamatosan mozgatni, szellőztetni, hogy a bomlástermékek eltávozhassanak. Ez kevésbé optimális esetben felmehet 12-15 fokra és 40% páratartalomra. Ennél magasabb értékek bizonyíthatóan gyorsítják a károsodást. A károsodás mértéke minden 5 °C emelkedéssel duplázódik. A károsodott nitrát filmnek az öngyulladási hőmérséklete is alacsonyabb. Ha egyszer meggyulladt, nehéz eloltani, mert égés közben felszabadul a cellulóznitrát saját oxigénje, ráadásul nitrogénoxid és szénmonoxid is termelődik, aminek belélegzése halálos.
A nyugati múzeumi gyakorlat szerint a biztosítást érvénytelenítheti, ha bebizonyosodik, hogy a biztosított raktárban nitrát filmeket is tároltak.
Összefoglalva a teendőket:
1. A nitrát filmeket el kell különíteni más fényképészeti anyagoktól.
2. A másolásra érdemes filmekről dupnegatívokat kell készíteni.
3. Minél hidegebb helyen kell tárolni az elkülönített nitrát negatívokat, 30-40% relatív páratartalom mellett.
4. A raktár legyen jól szellőztethető, ne más zárt térbe, hanem a szabadba távozzon az elhasznált levegő.
5. Sem poliészter tasak, sem zárt tárolódoboz nem alkalmas a tárolásához.
Nitrát alapanyagra készültek a korai mozifilmek is. Csak a Magyar Filmintézetben 13 ezer doboz nitrát filmet tárolnak, a lehetőség szerinti legjobb körülmények között.
A fentebb vázolt problémák mellett a korai színes filmek fakulása is súlyos gondot okoz. 7-15 év alatt minden színes negatív elvesztette eredeti színeit, kifakult. Megmentésük nem lehetséges, de az eredeti színek visszaállítására sokféle eljárással kísérleteztek. Háromszín kivonatokat készítettek a kópiáról, így tárolták, kísérleteztek a kockák egyenkénti újraszínezésével is. Az utóbbi időben számítógépes segítséggel rekonstruálhatóak az eredeti színek, s így készíthető színhelyes másolat.

Irodalom:

[hír új celluloid megjelenéséről] . A Fény, 1906. 11. 264. o.;
[a nitrát tűzveszélyességéről] . A Fény, 1908. 6. 168-169. o.;
F. Forintos Titusz: Az éghető és éghetetlen film. Fotóélet, 1935. 12. 215. o.;
[-]: Halványulnak a színes filmek! Élet és Tudomány, 1981. szeptember 25.;
[nagyváradi]: Megmentett filmek. Fotó, 1984. április, 184-185. o.;
Conservation of photographs. Eastman Kodak Co., 1985. 89-93. o.;
Pálvölgyi Róbert: Muray nitrát hordozójú negatívjainak megmentése. Fotó, 1987. május, 228. o.;
Conservazione, 1989. 7-8. (az egész szám a filmrestaurálással, konzerválással foglalkozik);
Szőnyei Tamás: Száz év után (a Filmintézet nitrát filmjeiről). Magyar Narancs, 1995. január 19. 32. o.

Előző cikkkálium
Következő cikkOlympus OM-88 – angol
NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek