csütörtök, szeptember 23, 2021
KezdőlapszótárFotómúlteastman papírnegatív

eastman papírnegatív

Negatívok (árnyék által világosság)

Névvariánsok:

Eastman negative paper (ang.)

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1884. augusztus 8. (a szabadalom benyújtása).

Használata:

1889-ig.

Felfedezője:

George Eastman, William H. Walker és az Eastman Company.

Anyaga:

Az olajjal átitatott papír hordozóra finomszemcsés zselatinos ezüstbromid emulzió került.

Jellegzetességei:

Ezt megelőzően szinte csak merev üvegnegatívokra, lemezekre dolgoztak. Szerették volna ha a lemezeket a tekercsből tekrecsbe továbbítható filmanyag váltja ki. Szabadalmuk ezért így fogalmaz: “Készülék hajlékony fényképészeti film megvilágítására, két egymással párhuzamosan elhelyezett orsóval, melyek közül az egyik fék és dörzsszerkezettel, a másik filmfeszítő rugós szerkezettel van ellátva.” Egyik legfontosabb alkalmazási területe a panorámafényképezés. “Boult A. J. szabadalmazott ‘Panorama-apparatus’-ára azt mondja Stolze doctor, mikép nehezen hiszi, hogy éles rajzolatú képet lehessen készítni vele. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy miután a Liesegang-féle régivel üveglapra lehetett teljesen kielégítő képet előállítani: a Boult-féle újjal annál inkább lesz lehetséges, mivel ezzel üveglap helyett egyik hengerről másik hengerre felcsavarodó – Eastman-féle – papirosra készül a negatív kép.” (Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 28-29. o.) A papír struktúrája – bármilyen vékony hordozóval készült is – zavaró volt, ezért lehúzható filmmel váltották fel, ahol csak átmeneti hordozó volt a papír. Az expozíció és az előhívás után a még nedves negatívképet egy üveglapra vitték át, buborékmentesen rásímították, majd a papírt lehúzták róla. A papírra készült, de a kidolgozás után üvegen őrzött “öszvérnegatívot” gyorsan kiszorította a nitrát negatív.

A készítés módja:

Gyári előállítású. A leválasztható emulziójú tekercsfilm kezelése, másolása nem volt egyszerű feladat, erre az amatőrök nem is vállalkozhattak. Ezért hozta létre Eastman 1888-tól előhívó laborjait, extra szolgáltatással. A fotós beküldte a kamerát a labornak, ott kivették és előhívták a filmet, leválasztották a réteget, napfénymásolatokat készítettek róluk, majd visszaküldték a kész képeket és a 100 új felvételre betöltött fényképezőgépet is. Ezzel vette kezdetét a “csak nyomd meg a gombot, a többi a mi dolgunk”-típusú amatőr fényképezés.

Méretei:

Az első Eastman papírnegatívra 24 felvételt lehetett exponálni. Az egyes negatívok leggyakoribb mérete 4×5 inch (10,2×12,7 cm), mert ennél nagyobbat nem lehetett volna kisímítva tartani a kazettában. Később a leválasztható rétegű Eastman-Walker papírnegatívra már 100 felvétel exponálható.

Magyarországi használata:

a Fényképészeti Lapokban 1888-ban úgy említi, mintha maga is kipróbálta volna. Más adatunk még nincs.

Gyakorisága, értéke:

Igen ritka, esetleges felbukkanása kisebb szenzációszámba mehet Magyarországon.

Konzerválási feladatok:

Miután még nem volt a kezemben ilyen anyag, csak feltételezem, hogy ugyanazok a feladatok kötelezőek velük szemben is, mint a papír alapú, zselatinos képekre. Silver safe papírtartóban, egyenként elkülönítve, állva vagy lógatva tartsuk, készítsünk róla dupnegaívot, s a továbbiakban másolatok készítésére ne használjuk.

Irodalom:

[-] . Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 28-29.;
[-]: George Eastman nekrológja. Fotóművészeti Hírek, 1932. április, 62. o.;
History of Photography, 1978. január, 36. o.;
Arthur T. Gill: Photographic processes, a glossary and a chart recognition. Museum Association Information Sheet, 1978. 21. 5. o.;
Patini: A technika krónikája. Budapest, Officina-Nova, 1991.

Előző cikkkálium
Következő cikkOlympus OM-88 – angol
NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek