csütörtök, szeptember 23, 2021
KezdőlapszótárFotómúltalbuminos üvegnegatív

albuminos üvegnegatív

Negatívok (árnyék által világosság)

Névvariánsok:

Niepceotype (ang.); Albuminglasplatte (ném.)

Nyilvánosságra hozás időpontja:

1847. október 25. A technikai részleteket csak 1848. június 12-én hozták nyilvánosságra.

Használata:

Körülbelül 1857-ig használták.

Felfedezője:

Abel Niepce de Saint Victor.

Anyaga:

Üveg, káliumjodidos albumin és ezüstnitrát.

Jellegzetességei:

Az első üvegre készült, s a gyakorlatban is használható negatív eljárás. Főleg tájfelvételekhez használták. Házilag öntötték meg albuminnal és érzékenyítették. Kevésbé volt érzékeny, mint a talbotípia negatívok, de élesebb képet adott. Le Gray módosított az eljáráson, előhívóként pirogallolt és vasszulfátot használt.
Az 1850-es években üvegdiákat és sztereóképeket is csináltak ezzel az eljárással.

Csepp-próba:

a vizet nem szívja be, ott marad a csepp, az alkohol viszont eloszlik a felületen, de ezt sem szívja be.

A készítés módja:

Üveglapra káliumjodidos albuminréteget öntöttek, ezüstnitráttal érzékenyítették, 6-20 perc közötti exponálás (1848) után galluszsavval hívták, majd fixálták. Két héttel hamarabb elő lehetett készíteni, s az exponálás után max. két hétig várhattak az előhívással.

Méretei:

Nem különböznek a későbbi kollódiumos üvegnegatívok méreteitől.

Magyarországi használata:

Jelenleg nincsenek adataink, elsősorban azért, mert a különböző közgyűjtemények még nem állapították meg a birtokukban lévő negatívok fajtáit.

Gyakorisága, értéke:

Elsősorban technikatörténeti érdekességük van. Értéküket ritkaságukon felül az ábrázolt kép és a készítő személye határozza meg.

Konzerválási feladatok:

Könnyen elbomlott, megrohadt az emulzió, így a kép is elpusztult. Nem terjedt el túlzottan, részben ezért is kevés a fennmaradt példány. Az üveg már akkor is törékeny, amikor készítik, de az idő múltával ez fokozódik. Minél régebbi egy üveglemez, annál óvatosabban kell vele bánni, mert az üveg átkristályosodása, szerkezetének változása fokozza törékenységét, mint ahogy a hőmérséklet változásait is nehezebben viseli. Minden üveg hordozóra készített negatívra vonatkozó általános szabály, hogy csak egyenként, savmentes papírtartóba téve, állítva, 10-15 darabonként elválasztóval elkülönítve szabad tárolni, lehetőleg fémszekrényben.

Irodalom:

Szeghalmi Gyula: Amatőr fényképészek könyve. Gyoma, 1906. 9. o.;
William Crawford: The Keepers of Light. New York, Morgan & Morgan, 1979

Előző cikkkálium
Következő cikkOlympus OM-88 – angol
NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek