Gink Károly (1922 – 2002)

0
7

Kincses Károly

Zene-kép

Bartók év van. Nagyra becsülöm Bartók Béla személyét, zenéjét, de fotómuzeológusként mégis azt szeretném, a következő legyen inkább Gink év, némi Bartók zenével. Mert sok a közös bennük, miközben úgy különböznek egymástól egyébként, mint tűz és víz. De abban közös a sorsuk, hogy amiképpen a maga idejében Bartók zeneművészete, azonképp Gink képalkotó művészete is szakított ssját korának sok konvenciójával, s ez azokban a korokban, melyben az ide citált zeneművek és fényképek születtek, meglehetősen sok újdonsággal szolgáltak. Tudjuk: szembemenni az elfogadottal, megszokottal, mivel jár. Ők is tudták. Meg is harcolták, adtak és kaptak sebet szépszámmal. Ez persze még önmagában nem biztos, hogy különösebb érték, de az idő már mindkét alkotónál rábólintott a nagy kérdésre, mivégre is vagyunk itt? Lett és maradt Bartók zenéje az egyetemes zenekultúra fontos része és marad Gink Károly fotográfusi életműve a magyar fényképezés megkerülhetetlen sarokpontjainak egyike.

Az itt kiállított -négy Bartók mű inspirálta- Gink fényképek mindegyike már legalább három évtizede elkészült. Kérem a nézőket, most ők is araszoljanak vissza az időtengelyen 3 egységet, felejtsék el, mit tud ma már a technika, néhány billentyű lenyomását követően, s gondoljanak bele a következőkbe. Amikor a fotográfus megálmodta képsorait, kitalálta a helyszíneket, felkérte a szereplőket, megcsinálta azokat a felvételeket, melyek aztán a laborban, a sötétkamrában nyerték el végső formájukat, nos ez időtájt még nyoma sem volt photoshopnak, számítógépnek, digitális technikának. Helyettük csak az elemi erejű zene, az azt ezerszer meghallgató, azzal együttrezgő alkotó, valamint a fényérzékeny anyagok speciális együttdolgozása eredményeképpen születhettek meg ezek a fotók. Amiképpen az egyes zeneművek, úgy a hatásukra készített képek is nagyon különböznek egymástól. Gink virtuóz módon, minden általa akkor birtokolt eszközt, tudást, vegyszert bevetve, alkotta meg A fából faragott királyfiban (1975) a tündér, a királyfi és szerelme történetének barnított, bemozdulásos életlenséggel, a nagyítógép zoomolásával előállított fényképeit. A csodálatos mandarin (1975) esetében a nagyvárosi helyszínek megválasztásával, a kettős, hármas és többes expozíciókkal, a fotópapíron előhívás előtt-közben módosított képekkel érzékelteti a zenemű drámai feszültségét. Míg a Kékszakállú herceg vára (1975) esetében Judit végletekig feszített kíváncsisága, a herceg szerelme, majd titkainak sorozatos leleplezése utáni végső lépése bemutatásakor, vegyi színezéssel, különböző látószögű objektívek tudatos alkalmazásával, montázstechnikával, a tárgyfotók, természeti képek és a pantomímesek mozgásfotóinak jó ritmusú válogatásával közelít a bartóki világhoz. Mindháromtól nagyon különbözik a Mikrokozmosz (1981) fotóinak már-már az absztrakt, a valóságtól szinte teljesen elvonatkoztatott felfogása.

Az itt felsorolt számtalan fényképkészítési metódus egyike sem vált Ginknél ez esetekben öncélúvá, mindegyik engedelmes eszközként segítette a fotóművészt, hogy a vizuális nyelv bonyolult jelrendszerével közelítsen egy nem kevésbé elvont zenei nyelvezet által közvetített meséhez. Ne irigyeljenek most, kérem! Elsírom panaszaimat. A hangjegyek egymásutániságából alkotott jelrendszer (a zenemű), ihlette vizuális jelsorozat (a fénykép), verbális írásjelekkel való körülírása (például ez a szöveg), bizony meglehetős bonyolult feladat elé állítja az erre vállalkozó keveseket. S ahogy az egyik nyelvről fordítás sohasem adja az eredeti minden ízét, zamatát, azonképpen a nagyon-nagyon különböző, öntörvényű (vizuális, verbális, zenei) jelrendszerek sem ültethetők át egy másikra, csak erős beleérző képességgel, ihletettséggel. És most itt a teremben ez folyik ezerrel. Kép, hang, szó próbál szinkrontolmácsok segítségével egyszerre beszélni.

Bartók három színpadi műve és a Mikrokozmosz nagyszerűsége adott. Ki-ki meggyőződhetett róla már. Most látják együtt ezek vizuális megfelelőjét is. S ha majd az ide el nem jövőknek megpróbálják elmesélni, szavakba önteni a hallott és látott élményeket, maguk is szembetalálkozhatnak ennek nehézségeivel. Tessék megpróbálni.