szerda, augusztus 4, 2021
KezdőlapbúcsúzunkVincze János (1922.01.03 - 1999.07.07)

Vincze János (1922.01.03 – 1999.07.07)

Tisztelt mindnyájunk.

A jelenlevők közül mindenki gyászolja valamiért Vincze János bácsit. Ki a szülőjét, ki a nagypapáját, más a barátját, munkatársát, szomszédját vesztette el halálakor.

Én nem akarom gyászolni.

Míg élt, ő volt az a csendes, halk szavú és léptű, derűs öreg fotós, aki minden fotómúzeumbéli kiállításunkra eljött, néha külön is felkeresett egy-egy ötlettel, problémával. Kért és kapott tanácsot. De nekem már ekkor sem csak ennyit jelentett, hanem elsősorban a képeit. Azokat a főként fekete-fehér nagyításokat. amelyek egy önmagával és a világgal békében élő, még a régi iskolán nevelkedett, tehát jól komponált, szépen világított, mívesen kivitelezett képi világot tükröztek és tükröznek.

Vincze János bácsi elment, de itthagyta nekünk a képeit. Ezek a fotográfiák e szomorú pillanat után is ugyanúgy hírdetik azt, hogy egy önmagával és a világgal békében lévő, még a régi iskolán nevelkedett, tehát jól komponáló, szépen világító, míves munkát végző ember alkotásai, mint egy hónapja, amikor még maga mutogatta kecskeméti városfotóit egy elképzelését illusztrálandó.

CSAK annyi a változás, hogy János bácsi nem jön több kiállításunkra. Csak- mondtam és ez a kis szócska jelen esetben egy ember életét jelenti. Aki volt és hitem szerint most is van, csak valahogy másként. Mert minden ember addig él valójában, amíg vannak emberek, akik emlékeznek rá, akik összenézve megszólalnak egy csendes őszi délután: ilyen fényeket szeretett az öreg, vagy forgatnak egy albumot, megnéznek egy kiállításon néhány képet, s összenéznek: milyen jól fényképezett Vincze János…

Hogy Vincze János bácsi fizikai valójában tovább éljen, már senkinek nincs módjában elintézni. De hogy emléke –és ezzel ő maga- ne tűnjék el, ez a mi dolgunk, akik még beszéltünk vele, kezet fogtunk a találkozáskor és viszontlátásra mondtuk neki a búcsúzáskor.

Én a magam részéről itt és most –János bácsi hamvai előtt- megfogadom magamnak, hogy ami az én dolgom ez ügyben azt pont ugyanúgy megteszem Vincze János holta után, mint amiképpen megtettem azt életében is.

És most már csak azt kívánom, hogy ezt, vagy egy ehhez hasonló mondatot valaki majd fölöttem is mondja el.

Elmondta 1999. július 30-án a kecskeméti Köztemetőben: Kincses Károly a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója.

 

NoGun
A szerző 2003, a FotoKlikk.hu megalakítása óta ötletgazdája, megvalósítója és főszerkesztője e portálnak. A 2006-ban alapított FotoKlikk a Fotográfiáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Építészmérnök, grafikus, typográfus, 3 évtizede az IT szektorban keres és fejleszt különleges technikai megoldásokat, most épp az élő közvetítés területén. Bővebben>>

További friss hírek